Kezdődik az új félév

Hideg lett.
Egyre többen szállunk le a vonatról.
Már több az olvasó, mint a könyvtáros.
Újra rendes nyitva tartással üzemelünk.
Hétfőnként megint 10-re kell járnom, és későn érek haza.
Kinyitott a büfé.
Tele van a folyosó.
A füvön is autók parkolnak.
Egyre gyakrabban csörögnek a telefonok.
Minden jel arra mutat, hogy kezdődik az új félév. Így lassan megtudom mikor, kiknek és hol kell majd ebben a félévben órát tartanom. De csak lassan, és sok utánajárással. Olyan semmilyen vagyok: a könyvtárosok között oktató, az oktatók között könyvtáros... Így egy csomó infót nehezebb beszereznem, nem egyértelmű. De már kezdem megszokni. Bár nem akarom...

4 éve

Szerdán volt 4 éve, hogy először bejöttem a munkahelyemre.
Ez a 4 év egy kis számvetésre késztetett. Több gondolat kavargott bennem ezzel kapcsolatban, ezekből néhány következik az alábbiakban.
Először egy kis pontosítás: nem pont 4 éve jöttem be először ide, de akkor kezdődött a munkaviszonyom. Péntek volt (rövid nap :-), és szinte egész nap papírokkal rohangáltam. Mivel előtte itt voltam 200 órás gyakorlaton, így a kollégákat, a helyet ismertem. Ez a gyakorlat a későbbiekben is hasznos volt, hiszen akkor mindenhol voltam, mindent ismertem egy picit.
Először nagyon nehezen viseltem a 8 óra folyamatos odafigyelést és koncentrálást. Teljesen elfárasztott. Valamint a biológiai órámat is át kellett alakítani kissé. Nagyon akkor, mikor férjhez mentem, és már nem gyalog 10 percre laktam a melótól.
Az elején furcsa volt az egyetemista lét után a korán kelés, az hogy nincs tavaszi, őszi és nyári szünet, nem oszthatom be magamnak az időmet, a szabadidőm du. 4-kor kezdődik, de másnap 8-kor újra jelenésem van. Programokat szinte csak péntekre szerveztünk, vagy max. 10-ig. És elkezdődött a reggel a delet, délben a 4 órát, hétfőn a pénteket várjuk időszak, amikor a napok egyrészt lassan, másrészt hihetetlen gyorsan telnek. De a legnehezebb mégis a 8 óra folyamatos figyelés volt. Előtte is volt, hogy egész nap óráim voltak, egész nap rohangáltam, késő este értem haza. De ez nem volt folyamatos: voltak közben szünetek (átrohanni egyik óráról a másikra), és nem kellett folyamatosan figyelni. Beülhettem úgy egy előadásra, hogy az agyamat csak annyira tartottam életben, hogy jegyzetelni tudjak, de amúgy nem kellett az új információkat akkor és ott megjegyeznem és befogadnom. Nem úgy a munkában: ismeretlen fogalmak, ismeretlen kifejezések, nevek, események stb.: egy leltározás végébe csöppentem bele.
Az életszervezés változásai mellett a ruhatáram is kissé átalakult. Mindig is szerettem a madzagok-lógnak-mindenhol típusú ruhákat, bő tölcsérujjakat. Ezek azonban a munkában már zavartak, így a madzagokat megkötöttem, levágtam, a nagyon bő tölcsérujjak helyett kevésbé bőket kerestem. Aztán mióta rendszeresebben tanítok, azóta még jobban figyelek arra, hogy mi van rajtam. És néha előfordul, hogy jelenésem van valahol, ki kell öltözni. Előtte is voltak vizsgázós szereléseim - de olyan bölcsészmódra. Kosztümöm sosem volt - még államvizsgán se (a magyaroson és a tanárin túl meleg volt hozzá, a könyvtárin meg túl hideg), de a munkával a blúzok is megjelentek a ruhatáramban, és az ünnepi pólók. Kosztümöm azóta sincs, de blézerem már igen, és néha érzem azt, hogy be kellene szerezni... De még keresem a megfelelőt.
Az azóta eltelt 4 évben sok minden megváltozott: saját szoba után, a 2. szobatársam van, a legidősebb fiatal kolléga lettem, címleírnom már alig kell, szakozni is egyre kevesebbet, helyette viszont vannak órák - egyre több, így tematikákat, feladatok gyártok, ismerkedem a Neptunnal, Moodle-lel, e-learninggel, e-portfólióval. És kíváncsian várom, mit hoz a jövő.

Ingázás

Kisebb megszakításokkal lassan 9 éve ingázom. Hol lakóhely és egyetem, hol lakóhely és barát, hol lakóhely és munkahely között. Kb. 7 évig Budapestre be, és az utóbbi bő 2 évben Budapestről ki. Mikor elkezdtem dolgozni, gyalog kb. 10 percre laktam a munkahelytől. Aztán szerelmes lettem, férjhez mentem és folytathattam az egyetem végével abbahagyott ingázást, csak ellentétes irányban. Tudom, cserélhettem volna...
Budapestre befelé HÉV-eztem, most vonatozom. De kifelé ezért jobb ingázni, mert még elkerülöm a hatalmas tömeget: mind a BKV-n, mind utazás közben. Ezzel csak ritkán szembesülök, de az a heti 1 reggel is bőven elég.
Szóval vonatozom. Annak minden előnyével és hátrányával.
Előny:
nyugi van 30-50 percig, tehát
lehet rajta olvasni, hímezni, gondolkozni, készülni, írni, javítani...
szóval egy csomó minden megcsinálok, amit amúgy nem
megismerkedtem a vonatos lánnyal, így nem egyedül utaztam és nem egyedül hímeztem a vonaton (a HÉV-en is mindig szerettem, hogy volt törzskocsi, ahol mindig lehetett találkozni valakivel - éljenek a laza kapcsolatok!)
mivel megy a vonat, tuti nem maradok bent tovább (helyette az állomáson/vonaton várok/ázok/fázom/tűz rám a nap)
kiszakadok a nagyváros forgatagából a madárcsicsergős, zöld világba

Hátrány: 

gyakran késik

ha lekésem, sokat kések, így stresszesen indul a nap

a gyors gyakran koszos, hangos (bár vannak párnázott ülések, leselejtezett első osztályú kocsik is, az jobb)

a személy szép, tiszta, modern, de lassú, és kevésbé jó időpontban indul
az állandó rohanás, menetrendtől függés
a menetrend miatt van minden nap legalább 15 perc fix túlórám
+ 3 óra gyakorlatilag munkaidő, amit a vonaton töltök, vagy utazással

Az általános hátrányok mellett az rossz még, mikor belegondolok, hogy a pontosan a munkaidő végén az ajtón kilépő kolléga már otthon van, mikor én még csak felszállok a vonatra... De ebbe nem szabad belegondolni! Inkább annak kell örülni, hogy így mehetek kötelespéldányt válogatni, vagy ha Bp-en 10-14-ig tart valami szakmai rendezvény, akkor elég csak BKV-znom (mire reggel kiérnék indulhatnék vissza; mire délután kiérnék, indulhatnék haza), szóval azért van előnye is.

Aktualizálás

Épp a könyvtárhasználat jegyzet aktualizálásán dolgozom, mivel megváltoztak a keresőfelületek, az adatbázisok elérése, plusz kiegészítem azzal, amivel a hallgatóknak több problémájuk volt. Ehhez csak lazán kapcsolódik, hogy a sok névváltás miatt újradizájnolt, újragyártott papírok, logók, szóróanyagok költségeibe sosem akarok belegondolni: például Rt-ből Zrt, hogy csak a leggyakoribbat említsem.
Vasárnap megnéztük a Nemzeti Galériában a futurista kiállítást, és a jegyen:
fenntartó: OKM
főtámogató: Pannon
:-)

Bicikli nélkül a vándorgyűlésre

Mégsem tekerünk le az idei vándorgyűlésre, Bajára, hanem vonatozunk :-( Kár...
Kevés az idő, mind előtte, mind utána: szerdán még egy másik könyvtárba megyünk, így kicsit bajos lenne csütörtökön a nyitó plenárison rendezett fejjel megjelenni, vasárnap pedig kezdődik egy tábor. Marad a vonat: Arra meg nem pakolunk bicajt, mert az nem az igazi. Pedig tavaly Szegedre tekerve direkt eltekertünk Bajára, megnézni a helyszínt, és mondtuk, hogy majd jövőre bicajjal jövünk. Sajnos mégsem. Pedig szerda reggel indulva pont leérnénk a kezdésre. Majd jövőre!