Konnektivizmus és hálózatok továbbra is

Szombaton egy városnéző séta után még nem volt kedvünk hazamenni, így kikötöttünk az Új Színházban egy kortárs opera bemutatóján. A darab kezdete előtt 5 perccel megvettük a jegyet, átvettük a telefonunkat (tesztelhettük a mobil-írástudásunkat), majd beültünk az interaktív darab ősbemutatójára. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében színpadra állított kortárs opera, a Csodálatos mobilvilág librettójának inspirálója a konnektivista kurzusban megismert szerző Barabási-Albert László Behálózva című könyve volt. Kritika itt.
A darab elején egy Blackberry telefont kaptunk, amivel a darabot interaktívvá tették. A mobil-írástudás fejlesztésére a darab elején rövid használati útmutatót kaptunk (videók lejátszása, SMS-ek fogadása). A nyitányt a telefonra előre rátöltött videó elindításával pedig maga a nézőközönség "játszotta". Aztán az áriák szövegét sms-ben kaptuk meg a telefonra.
OK, poén volt, extra, meg minden, de sokkal jobban kihasználhatták volna a kezünkben lévő készüléket. Pl. meghatározott időben mindenki készítsen fényképet, amit küldjön el egy számra, aztán kivetítik a színpadra montázsként, vagy a telefonnal készített videókat feltöltik egy honlapra stb. Így inkább csak az Új Színházban nem létező, de az operákhoz szükséges feliratozást helyettesítették vele, azt pedig nem folyamatosan. Így a nézőkben lassan felhagyott a lelkesedés a telefonhasználattal kapcsolatban, egyre kevesebb helyről láttuk a tipikus kék fényt felvillanni.
Próbának jó volt, de jobban ki lehetett volna használni. Kár.
Ami viszont szimpatikus, az az előtérben kiállított mobiltörténeti kiállítás és az első (beépített világítótoronnyal rendelkező) telefon megkeresésének élménye volt.

Amire nincs módszertan

A félévben kb. 800 hallgatóval találkozom, legalább egyszer. Van, hogy 9, van, hogy 25, van hogy 80 és van hogy 200 embernek kell órát tartanom. Van, hogy könyvtárban, van, hogy számítógépteremben és van, hogy előadóban, ahol csak nekem van netem... Hiába ugyanaz az anyag, mások a súlyok, más a módszertan... És hogyan lehet 200 főnek könyvtárhasználatot tanítani? Vagy bármit?
Van erre bármilyen módszertan?
Erről az jut eszembe, mikor pedagógia órán mondta a tanár, hogy milyen rossz a frontális módszer, és másra lenne szükség - miközben ültünk a 100 fős előadóban és frontálisan tanított. Nem találkoztunk mással. 90% frontális, 5% csoport- és egyéni munka, 5% mikor mi tartjuk az órát... Legalábbis kb. ez az egyetem és a középiskola átlaga. Az egyetemen imádták a szemináriumokat úgy "megtartani", hogy a félév elején kiosztottak témákat, a hallgatók előadták, és ennyi volt. Kevés olyan oktató volt, aki csak 10-20 perces kiselőadást kért, és utána ő tartott órát.
Szóval tapasztalat a másra nincs, 200 főnél meg nem tudom mit lehetne. Nagyjából frontális leszek. OK, van e-learning, adhatok nekik egyéni feladatokat. Itt választhatok a 200 javítása vagy az 50-100 legyártása mellett feladattípusonként. Nem tudom mi a jobb.
Majd pénteken kiderül, lesz rá 300 percem :-)

Kedvenc tájékoztatókérdés

Egész nyáron nyitva voltunk, legalább heti 1 nap. Változó, hogy mikor mennyi olvasó jött be, és miért. Jöttek szakdolgozni, és szakdolgozathoz irodalmat is keresni.
Aztán az egyik nyári olvasó most visszatért, ugyanis augusztusban irodalmat keresett a szakdolgozatához, amit talált kifénymásolta, beleírta a szakdolgozatba, majd visszatért 1 hónap után, hogy nem tud hivatkozni a fénymásolt papírjára... Keressük meg a könyvet, amiből az oldalakat fénymásolta :-) Örültünk neki. Kerestük, kerestük. Átnéztük a polcokat. Megtaláltuk a kérdést. Aztán megtaláltuk a könyvet is! ÉLJEN!!! A könyv címének semmi köze a keresett témához, de megtaláltuk! Éljen! Ilyenkor boldog a könyvtáros, ha boldog az olvasó! A kérdés pedig kedvenc tájékoztatókérdéssé lépett elő.

Egy átlagos hét

Kezd kialakulni a félév, a teljes féléven keresztül futó csoportokkal már első alkalommal találkoztam is. Nagyjából tudom, mikor és hol tartok órát és kiknek, milyen követelménnyel.
Ami fix: heti 6 x 90 perces önálló könyvtárhasználat nappalisoknak, ehhez jönnek még az egyszeri alkalmak, a levelezősök és a könyvtári szakórák, na meg persze a könyvtári munkák: tájékoztatás, szakozás, csonka rekordok, hivatkozások keresése. Úgyhogy nem unatkozom. És ha ez kevés lenne, beszámolót kell írnom a  feladataimról....

Kezdődik az új félév

Hideg lett.
Egyre többen szállunk le a vonatról.
Már több az olvasó, mint a könyvtáros.
Újra rendes nyitva tartással üzemelünk.
Hétfőnként megint 10-re kell járnom, és későn érek haza.
Kinyitott a büfé.
Tele van a folyosó.
A füvön is autók parkolnak.
Egyre gyakrabban csörögnek a telefonok.
Minden jel arra mutat, hogy kezdődik az új félév. Így lassan megtudom mikor, kiknek és hol kell majd ebben a félévben órát tartanom. De csak lassan, és sok utánajárással. Olyan semmilyen vagyok: a könyvtárosok között oktató, az oktatók között könyvtáros... Így egy csomó infót nehezebb beszereznem, nem egyértelmű. De már kezdem megszokni. Bár nem akarom...