TéT, de tényleg

TéT, azaz Tanulás életen áT
Angolra járok. Ez nem lenne nagy újdonság és esemény, és nem kerülne be a blogba, de mégis bekerül, mert

• a kerület által szervezett nyelvtanfolyamra járok, ami ingyenes ;-)
• így az összetétel eléggé vegyes: sokan vannak a nyugdíjasok, középkorúak is, így
• tényleg megvalósul az élethosszig tartó tanulás, a LLL, amire az andragógia szakos hallgatók miatt is érzékenyebb lettem, meg magamon is érzem a szükségességét
• eredetileg 50 fős csoportokat hirdettek,
• de a nyomtatott jelentkezési lapon 74 név szerepelt
• a tanfolyam kb. közepén ...+1 fő írta alá a jelenléti ívet
• mivel felnőtteket és tömegesen oktatnak, így módszertan szempontjából is érdekes a tanár munkáját figyelni
• a tanfolyam tematikája arra összpontosít, hogy magunkról tudjunk beszélni, így előfordulnak extra szavak is (pl. mérlegképes könyvelő)
• bár csak kezdő tanfolyamról van szó, az hogy hetente kétszer másfél órát ott ülök és angolozom, érezhetően jót tesz az eddigi tudásomnak,
• hiszen úgyis felelevenítésnek járok oda, mielőtt újra belekezdenék komolyabban az angolba
• a többség, akikkel beszélgettem - velem együtt - a magyar angolnyelv-tanítás áldozata: többször újrakezdés, sok tanár, nagy szünetek...
• már sokkal jobban értem azt a könnyített olvasmányt is, amit előtte pont azért hagytam abba, mert  a vonaton nem sokat értettem belőle, annak ellenére, hogy olyan nyelvtani szerkezetek és igeidők vannak benne amiről a tanfolyamon szó sem volt

Szóval angolra járni jó, és lesz haladó tanfolyam is!

Könyvet, ha olvasok

2010 decemberében eléggé elfáradtam a munkahelyen, így esténként valami könnyedebbre vágytam a vonaton-villamoson. Így került kezembe a Dewey - A könyvtár macskája című kötet.
Ez a néhol kissé döcögősen megírt könyv egy amerikai közkönyvtár macskájának (és gazdájának, a könyvtár igazgatójának) mindennapjait írja le. Tehát szakma. De csak finoman. Néhány kósza gondolat, ami kiemelkedett a könyvből:

• "Cleghorn Közkönyvtára, ott a szomszéd sarkon, valóban kölcsönöz süteményformákat látogatóinak. Legalább tucatnyi könyvtárat ismerek Iowában, amelynek kiterjedt süteményforma-gyűjteménye van. A formákat a falra akasztják. Ha különleges süteményt kívánsz sütni, például Micimackó-tortád a gyereked születésnapi zsúrjára, felkeresed a könyvtárat. Nos, ezek a könyvtárosok vérbeli közszolgák!" p. 140.
  Kíváncsi lennék arra a magyar könyvtárra, amelyik süteményformákat kölcsönöz...
•  "A több száz parányi fiókból álló katalógusszekrényeket nyilvános árverésen adtuk el. Egyet én is megvásároltam. Az alagsorban tartom [..] A kártyaszekrényben foglal helyet a kézműves holmim." p. 153.
  Ez ismerős, a miénk az egyetlen szobában áll, tele a kreatív cuccaimmal. Katalóguscédulákkal együtt kaptuk meg, így _nagyon_ rossz érzés volt a több évtizedes munkával előállított tárgyszókatalógust alkotó több kiló katalóguscédulát pár óra alatt, néhány körrel a szelektív papírgyűjtőbe szállítani.
  Nagyon jól elférnek benne a hasznos haszontalanságok, nagyon szeretem! Sok kicsi fiók, amiben áttekinthetően lehet tárolni a mindenféle, leginkább kreatív apróságot. Van elég fiókja, hogy ne sajnáljak valamelyikbe csak kevés dolgot tenni, aztán ha mégis kinőtte még lehet bővíteni is.
•  "És ha belépsz a könyvtárba, ma is polcokra és a polcokon könyvek sorára esik a pillantásod. Lehet, hogy a borítók tarkábbak, az illusztráció kifejezőbb, a tipográfia korszerűbb, de a könyvek általában ugyanolyanok, mint 1982-ben és 1962-ben és 1942-ben. És ez nem fog változni. A könyvek túlélték a televíziót, a rádiót, a hangosfilmet, a folyóiratokat, a napilapokat, a vásári komédiát és Shakespeare drámáit. Még a sötét középkort is túlélték, amikor jóformán senki sem tudott olvasni, és kézzel másolták a könyveket. És nem fogja őket megölni az internet sem.
  Ahogyan a könyvtárat sem. Lehet, hogy már nem vagyunk a közelmúlt megnyugtatóan csendes könyvraktára, de jobban szolgáljuk a közösséget mint valaha." p. 155.
  Mivel a macska elég sokáig élt (1988-2006) egy olyan korszakban, ahol megjelent és elterjedt a számítógép, így erről is van pár gondolat a könyben. A beléptetőkapu és az elektronikus katalógusból kinyerhető kölcsönzési adatok kapcsán pedig még a híres-hírhedt porosodó könyvek gondolata is előkerül.
• "Az északnyugat-iowai kisvárosban vízbe esett kavics által keltett fodrozódás az emberek hálózata révén egyre nagyobb hullámban terjedt szét a világban." p. 186-187. 
  Egy kicsit a hálózatokról ebben a könyvben is, azaz hogyan lett híres egy eldugott kisváros közkönyvtárának macskája ott, ahol ez nem olyan ritkaság mint nálunk.
• "Dewey
  (ejtsd: gyúi)"
  Ez egy kicsit fájt az első oldalon...
  

A könyv összességében aranyos, bár néha nagyon amerikai. Írkál a könyvtárakról és a könyvtárosokról is, így akár ismerősnek is odaadható, aki nem tudja mit csinálunk mi. Macskamániásoknak meg pláne!

Az Iowai Spencer közkönyvtárának oldala, amit Dewey tett híressé: http://www.spencerlibrary.com/index.shtml
És a külön Dewey aloldal: http://www.spencerlibrary.com/dewey.shtml

Miért késik a vonat?

Keddi vonatos élmény:

Hangosbemondó (nem gép) a Keletiben:
A ... és Kelebia felől érkező gyorsvonat a vonat külföldi késése miatt előreláthatólag 20-25 perc késéssel érkezik.

Hír a rádióban:
A Kunszentmiklós-Tass vasútvonalon , a Kelebia felől érkező vonatok a ... szerelvény meghibásodása miatt 20-25 perces késéssel közlekednek.

A közben eltelt idő kb. 1 óra...
Most akkor vajon melyik az igaz?

A Belgrád - Újvidék közti másfél órás vasútúton megéltünk már másfél órás késést, tehát tényleg késhet a vonat már külföldön is, de valahogy minden nemzetközi vonat emiatt késik, a helyiek meg műszaki hiba / forgalmi ok miatt. De kedvencem a szerelvényhiány miatt nem közlekedő vonat.

2 hivatásos

Mostanában 2 olyan munkáját végző személlyel is találkoztam, akik nem csak elvégezték a dolgukat és letudták, hanem ezt emberséggel és hivatással tudták megtenni.
1) szín: Bp. 13. kerületi zebra
hivatásos: buszsofőr

Alaphelyzet: rohanás a buszhoz, gyalog a zebrán, a 2 megálló eléggé közel van egymáshoz, a korábbi megállót a busz már elhagyta, a későbbihez még nem jut el, mert pirosat kap, mi átrohanunk előtte a zebrán, közben bőszen tekintgetünk a buszra, hogy épp elmegy, erről beszélgetünk is.
A tett: a buszajtó kinyitása a pirosnál, hogy rohanás nélkül felszállhassunk

2) szín: Csepel Pláza mozija
hivatásos: jegyellenőr

Alaphelyzet: jegyvétel, majd beszélgetés a kapott blokkról, ami 10 mozijegyként és a vásárolt pattogatott kukorica blokkjaként is funkcionál.
A tett: kiállás a mozi mellett, hogy az a szoftver, ami rányomtatná a papírdarabra a jegyet és a helyet, az egy filmforgalmazó cég kezében van és milliós ára van, valamint az emberek úgysem a kapott helyre ülnek.

Háttér: a mozi, bár plázában van, de art moziként működik; ha 10 fő felett vagyunk, akkor kedvezményes jegyet kapunk - ez utal a mozi forgalmára is.

Nem tudom, hogy ők mennyire pótolhatatlanok, de legyenek azok! Szeretik a munkájukat, élvezik amit csinálnak, szóval hivatásuk van, nem csak dolgoznak!

Konyak, rum, kevert

avagy múzeumok éjszakája minden hónapban - decemberben a retró (és az alkohol) jegyében.

Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény minden hónap 13-án Tíztől tízig címmel programokat szervez és este 10-ig tart nyitva, így még a dolgozók is eljuthatnak. Így tettünk mi is december 13-án, egy hétfői napon.
A hétfő mindkettőnknek hosszú napja (én 18-ig vagyok, azaz 19-re érek Bp-re; Férj 20-ig van), de még így is odaértünk a múzeumba. Kicsit késtünk, így a program elejéről lemaradtunk (Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató Emlékezés Luca asszonyra - A téli napforduló népszokásai című előadása), de a szervezők voltak olyan figyelmesek, hogy tudták, hogy mi késve jöttünk és már javában néztük a címadó, a 13. kerületi alkoholgyár történetét bemutató kiállítást, amikor odajöttek és megkínáltak egy 1972-es Rhapsodie brandyvel. Angyalföldön 1948 óta működött szeszgyár, az ARL, azaz az Angyalföldi Rum és Likőrgyár, majd 1961-től Magyar Likőripari Vállalat, majd 1971-től Budapesti Likőripari Vállalat néven. Ezen utóbbi terméke volt az 1972-ben gyártott 5 literes Rhapsodie brandy - amit az est tiszteletére felbontottak. A 38%-os ital 1700 Ft-ba került (összehasonlításul ekkoriban az alkalmazásban állók havi átlagkeresete 2450 Ft volt [forrás]).
A több múzeum együttműködésével megvalósult Konyak, rum, kevert - Kiállítás az angyalföldi Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyárról című kiállítás 2011. febr. 13-ig látogatható. Részletesebb leírás a kiállításról. De nem csak ittunk, hanem láttunk könyv alakú butykost, paprikapálinkát is, valamint megtudtuk, hogy a Hazai a '30-as évek végére a Forgách u. - Lomb u. - Fáy u. -  Teve u. által határolt tömb felét foglalta el és a likőr régi neve rozsólis.
Az emeleten pedig a Coca Cola jellegzetes és kevésbé jellegzetes üvegeit nézhettük meg a Variációk egy témára; a Coca Cola változatos formavilága kiállítás keretében a retrókarácsonyfák és retrójátékok között, hiszen ekkor még nyitva volt a Karácsonyvárás a retró jegyében, ahol retró társasjátékokkal játszhattunk (Tengeri csata, rugósfoci...) retrószaloncukrot majszolva.

Összességében egy nagyon szimpatikus rendezvényen vehettünk részt, lelkes és figyelmes szervezőkkel. Szerintem januárban is megyünk, bár akkor időben oda is érünk.

A karácsonyi kiállítás jan. 6-ig, a másik kettő febr. 13-ig tart nyitva.