Mostanában 2 olyan munkáját végző személlyel is találkoztam, akik nem csak elvégezték a dolgukat és letudták, hanem ezt emberséggel és hivatással tudták megtenni.
1) szín: Bp. 13. kerületi zebra
hivatásos: buszsofőr
Alaphelyzet: rohanás a buszhoz, gyalog a zebrán, a 2 megálló eléggé közel van egymáshoz, a korábbi megállót a busz már elhagyta, a későbbihez még nem jut el, mert pirosat kap, mi átrohanunk előtte a zebrán, közben bőszen tekintgetünk a buszra, hogy épp elmegy, erről beszélgetünk is.
A tett: a buszajtó kinyitása a pirosnál, hogy rohanás nélkül felszállhassunk
2) szín: Csepel Pláza mozija
hivatásos: jegyellenőr
Alaphelyzet: jegyvétel, majd beszélgetés a kapott blokkról, ami 10 mozijegyként és a vásárolt pattogatott kukorica blokkjaként is funkcionál.
A tett: kiállás a mozi mellett, hogy az a szoftver, ami rányomtatná a papírdarabra a jegyet és a helyet, az egy filmforgalmazó cég kezében van és milliós ára van, valamint az emberek úgysem a kapott helyre ülnek.
Háttér: a mozi, bár plázában van, de art moziként működik; ha 10 fő felett vagyunk, akkor kedvezményes jegyet kapunk - ez utal a mozi forgalmára is.
Nem tudom, hogy ők mennyire pótolhatatlanok, de legyenek azok! Szeretik a munkájukat, élvezik amit csinálnak, szóval hivatásuk van, nem csak dolgoznak!
