Fácsé

Furcsa dolog a Facebook. Nem lógok rajta sokat, úgy érzem rengeteg időmet elveszi.
Így aztán jól meglepődtem, amikor beléptem és egy rólam készült fényképet én akkor láttam először, 8 ismerősöm meg már lájkolta is...
A képet nem én töltöttem fel, így nem én raktam fel az információt, nem is rossz kép, mégis furcsa volt. Szabályozhatatlan.

Telefonszámcsere?

csingling
[ÁÁÁÁ mindig kikapcsolom, meg lenémítom a telefonom, ha órám van, csak ma rohantam, nem volt rá idő, erre pont most keresnek....]
kinyomom
5 perc
csingling
[ÁÁÁÁÁÁÁÁ, bbbrrrr nem véletlen nyomtam ki azt a telefont 5 perce!]
telefon kikapcs
óra vége, miután visszahívom az ismeretlen számot (mert a 2 telefont használó, de nálam csak 1 számmal elmentett ismerőssel találkozom kb. 1 óra múlva):
-  Igen, ... [én] vagyok.
- Jó napot kívánok, XY-tól [és itt elhangzik egy egyetemi ismerős neve, akivel 6 éve nem láttuk egymást és nem is beszéltünk] kaptam meg a telefonszámát, mert vele beszélgettünk a szőrfarkú durrcsókokról, és azt gondoltuk, hogy Önt is érdekelné a téma...

ÁÁÁÁÁÁ
Na ez az a pont, amikor azt gondolom, hogy telefonszámot kellene váltanom...

2003-ban vettem meg a mobiltelefonomat, mert már kezdtem cikinek érzeni, hogy nincsen, meg amúgy is két hét folyamatos nyaralásra indultam, kapcsolattartásra kellett, és jó indok is volt rá. A vizsgaidőszak végén, júliusi 4-ei délutánon, a szabadság napján sétáltam be, és lettem kevésbé szabad. A számomat csak ismerősöknek szoktam megadni, de amikor egy évek óta nem látott és beszéltünk ismerős adja meg a számomat telemarketingesnek, az már sok. Főleg, ahogy beszélgetés közben hangsúlyt váltott a tipikus biztos-önt-is-érdekli-nem-akarom-zavarni mézesmázos hangra...
Ebben az egészben van hálózat, ahogy próbál minél több embert felhívni, az ismerős ismerőseit is. Meg ahogy bár az ismerőssel élő kapcsolat nincsen, nem beszélünk, de a telefon mégis megőrzött valamit ebből.

Könyvet, ha olvasok

2010 decemberében eléggé elfáradtam a munkahelyen, így esténként valami könnyedebbre vágytam a vonaton-villamoson. Így került kezembe a Dewey - A könyvtár macskája című kötet.
Ez a néhol kissé döcögősen megírt könyv egy amerikai közkönyvtár macskájának (és gazdájának, a könyvtár igazgatójának) mindennapjait írja le. Tehát szakma. De csak finoman. Néhány kósza gondolat, ami kiemelkedett a könyvből:

• "Cleghorn Közkönyvtára, ott a szomszéd sarkon, valóban kölcsönöz süteményformákat látogatóinak. Legalább tucatnyi könyvtárat ismerek Iowában, amelynek kiterjedt süteményforma-gyűjteménye van. A formákat a falra akasztják. Ha különleges süteményt kívánsz sütni, például Micimackó-tortád a gyereked születésnapi zsúrjára, felkeresed a könyvtárat. Nos, ezek a könyvtárosok vérbeli közszolgák!" p. 140.
  Kíváncsi lennék arra a magyar könyvtárra, amelyik süteményformákat kölcsönöz...
•  "A több száz parányi fiókból álló katalógusszekrényeket nyilvános árverésen adtuk el. Egyet én is megvásároltam. Az alagsorban tartom [..] A kártyaszekrényben foglal helyet a kézműves holmim." p. 153.
  Ez ismerős, a miénk az egyetlen szobában áll, tele a kreatív cuccaimmal. Katalóguscédulákkal együtt kaptuk meg, így _nagyon_ rossz érzés volt a több évtizedes munkával előállított tárgyszókatalógust alkotó több kiló katalóguscédulát pár óra alatt, néhány körrel a szelektív papírgyűjtőbe szállítani.
  Nagyon jól elférnek benne a hasznos haszontalanságok, nagyon szeretem! Sok kicsi fiók, amiben áttekinthetően lehet tárolni a mindenféle, leginkább kreatív apróságot. Van elég fiókja, hogy ne sajnáljak valamelyikbe csak kevés dolgot tenni, aztán ha mégis kinőtte még lehet bővíteni is.
•  "És ha belépsz a könyvtárba, ma is polcokra és a polcokon könyvek sorára esik a pillantásod. Lehet, hogy a borítók tarkábbak, az illusztráció kifejezőbb, a tipográfia korszerűbb, de a könyvek általában ugyanolyanok, mint 1982-ben és 1962-ben és 1942-ben. És ez nem fog változni. A könyvek túlélték a televíziót, a rádiót, a hangosfilmet, a folyóiratokat, a napilapokat, a vásári komédiát és Shakespeare drámáit. Még a sötét középkort is túlélték, amikor jóformán senki sem tudott olvasni, és kézzel másolták a könyveket. És nem fogja őket megölni az internet sem.
  Ahogyan a könyvtárat sem. Lehet, hogy már nem vagyunk a közelmúlt megnyugtatóan csendes könyvraktára, de jobban szolgáljuk a közösséget mint valaha." p. 155.
  Mivel a macska elég sokáig élt (1988-2006) egy olyan korszakban, ahol megjelent és elterjedt a számítógép, így erről is van pár gondolat a könyben. A beléptetőkapu és az elektronikus katalógusból kinyerhető kölcsönzési adatok kapcsán pedig még a híres-hírhedt porosodó könyvek gondolata is előkerül.
• "Az északnyugat-iowai kisvárosban vízbe esett kavics által keltett fodrozódás az emberek hálózata révén egyre nagyobb hullámban terjedt szét a világban." p. 186-187. 
  Egy kicsit a hálózatokról ebben a könyvben is, azaz hogyan lett híres egy eldugott kisváros közkönyvtárának macskája ott, ahol ez nem olyan ritkaság mint nálunk.
• "Dewey
  (ejtsd: gyúi)"
  Ez egy kicsit fájt az első oldalon...
  

A könyv összességében aranyos, bár néha nagyon amerikai. Írkál a könyvtárakról és a könyvtárosokról is, így akár ismerősnek is odaadható, aki nem tudja mit csinálunk mi. Macskamániásoknak meg pláne!

Az Iowai Spencer közkönyvtárának oldala, amit Dewey tett híressé: http://www.spencerlibrary.com/index.shtml
És a külön Dewey aloldal: http://www.spencerlibrary.com/dewey.shtml

Konnektivizmus és hálózatok továbbra is

Szombaton egy városnéző séta után még nem volt kedvünk hazamenni, így kikötöttünk az Új Színházban egy kortárs opera bemutatóján. A darab kezdete előtt 5 perccel megvettük a jegyet, átvettük a telefonunkat (tesztelhettük a mobil-írástudásunkat), majd beültünk az interaktív darab ősbemutatójára. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében színpadra állított kortárs opera, a Csodálatos mobilvilág librettójának inspirálója a konnektivista kurzusban megismert szerző Barabási-Albert László Behálózva című könyve volt. Kritika itt.
A darab elején egy Blackberry telefont kaptunk, amivel a darabot interaktívvá tették. A mobil-írástudás fejlesztésére a darab elején rövid használati útmutatót kaptunk (videók lejátszása, SMS-ek fogadása). A nyitányt a telefonra előre rátöltött videó elindításával pedig maga a nézőközönség "játszotta". Aztán az áriák szövegét sms-ben kaptuk meg a telefonra.
OK, poén volt, extra, meg minden, de sokkal jobban kihasználhatták volna a kezünkben lévő készüléket. Pl. meghatározott időben mindenki készítsen fényképet, amit küldjön el egy számra, aztán kivetítik a színpadra montázsként, vagy a telefonnal készített videókat feltöltik egy honlapra stb. Így inkább csak az Új Színházban nem létező, de az operákhoz szükséges feliratozást helyettesítették vele, azt pedig nem folyamatosan. Így a nézőkben lassan felhagyott a lelkesedés a telefonhasználattal kapcsolatban, egyre kevesebb helyről láttuk a tipikus kék fényt felvillanni.
Próbának jó volt, de jobban ki lehetett volna használni. Kár.
Ami viszont szimpatikus, az az előtérben kiállított mobiltörténeti kiállítás és az első (beépített világítótoronnyal rendelkező) telefon megkeresésének élménye volt.

Hálózatos tudás

A munkahelyemre vonattal ingázom, így van időm sokat olvasni és egyik hobbimnak, a keresztszemes hímzésnek hódolni. A hímzés kapcsán ismerkedtem meg egy lánnyal, akivel egyik reggel közösen kaptunk gyűszűhasználatra vonatkozó tanácsokat egy férfitől a vonaton. A lánnyal azóta rendszeresen együtt utazunk, és csatlakozott hozzánk még a lány szintén a vonatról ismerőse is. Így, ha nem késem le a szokásos gyorsvonatunkat, akkor hárman utazunk a párnázott kocsiban.
Tegnap reggel épp költözésről és lakcímkártyáról beszélgettünk. És ezzel megvalósult a hálózati tanulás, ugyanis beszélgetve, egymást segítve és ösztönözve jutottunk el újabb megoldásokig. A vonatos lány a végén mondta, is, hogy milyen jó, hogy szóba került, mert nagyon sok ötletet adtunk neki.

Hálózatok mindenhol

Mióta elolvastam a kötelező irodalmat, azóta folyamatosan mindenhol hálózatokkal találkozom és szóba kerülnek a különböző beszélgetéseken.
Avatar
A fáknak 10 a 4-en kapcsolatuk van és 10 a 12-en ilyen fa van Pandorán :-)
beszélgetés
Azáltal, hogy élünk sok emberre van hatással az életünk, és sokakkal vagyunk kapcsolatban is. És a mi összes emberünk kapcsolatban van még személyenként sok-sok emberrel, és az ők ismerősei, meg az ismerőseik ismerősei is. Tehát, mi tudtunkon kívül rengeteg ember életét befolyásolhatjuk. Nem tudom ez mennyire igaz, de félelmetes, ha csak egy kicsit is.
Laza kapcsolatok
A hálózatokat jellemző laza kapcsolatok pedig a gimnáziumi osztálytalálkozón jutottak eszembe. Sosem ment nekem a könnyed a társalgás, a "bájcsevegés". És hát az ember mást nem nagyon tud olyanokkal, akikkel 9 éve csak évente találkozik. Szóval nekem ezek a laza kapcsolatok olyan furák még.

Amúgy behavazódtam, sajnos kevésbé tudok aktív lenni a kurzusban, de igyekszem pótolni.