2010. december 21., kedd

Várólistacsökkentés - 2011

Mióta fent vagyok a molyon, azóta már követni is tudom, hogy mik azok a könyvek, amikről hallok, és szeretném őket elolvasni. Hiszen ott a várólistára lehet gyűjteni a könyveket, aztán gyűjteni és gyűjteni, és néha pedig olvasni is. Eddig. Ugyanis most játékot hirdettek, aminek lényege, hogy 2011-ben 12 könyvet kell(ene) elolvasni, amik legalább 6 hónapja várnak erre. Lobo felhívása a blogjában itt, a csatlakozott személyek és játék állása pedig itt.
Én is csatlakoztam, és a könyvek, amik a polcomra kerültek:

1.) Spiró György: Koccanás
2.) Gárdonyi Géza: Ida regénye
3.) C. S. Lewis: A varászló ünokaöccse
4.) C. S. Lewis: A végső ütközet
5.) John Bunyan: A zarándok útja
6) Barabási-Albert László: Villanások
7.) C. S. Lewis: Keresztény vagyok
8.) Lev Tolsztoj: Anna Karenina
9.) Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
10.) Máthé Angi: Mamó
11.) Cserna-Szabó András: Puszibolt
12) Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

A lista vegyes: vannak benne egyetemi tartozások (1) és emlegetések (8), gimis emlegetések (2), baráti emlegetések (7), molyos rajongások (10) és  könyvben emlegetett könyvek is (5).
Azt észrevettem, hogy mióta fent vagyok a molyon jobban követem, hogy miket is olvastam. Például elnézve az idei listát egy csomó mindent már elfelejtettem volna, aztán "jé, tényleg!" ott van.

2010. december 11., szombat

Web2 az oktatásban

A teljes féléves könyvtárhasználat kurzusokban külön alkalom a web2, könyvtár 2.0. Ekkor egy kicsit beszélgetünk internethasználati szokásaik változásáról, pár gondolatot a virtuális lábnyomról, könyves, könyvtári web2-es, közösségi oldalak kerülnek szóba, így a moly, a könyvtár.hu stb.

De arra még nem volt példa, hogy valaki facebookon kérdezze meg a félévi eredményét. EDDIG!

2010. november 24., szerda

Forralt bor és lufi az OIK-ban

Tegnap este újra beiratkoztunk az OIK-ba, ugyanis elmentünk egy rendezvényükre, a Barefoot Musicians koncertjére. Mezítlábas opera című előadásukban a férfi - nő kapcsolat különböző szakaszait jelenítették meg opera- és prózarészletekkel, kihasználva az OIK előadóterme adta teret, lépcsőket, boltíveket.

A műsor:
Rossini: Hamupipőke - Questo e un nodo avviluppato
Goethe: Faust
Gounod: Faust
- Ékszerária

H. Murger: Bohémvilág
Puccini: Bohémélet
- Mi chiamano Mim?

Prosper Merimée: Carmen
Bizet: Carmen
- Seguidilla

Donizetti: A csengő - Enrico és Serafina kettőse
Katona József: Bánk bán
Erkel: Bánk bán
- Bánk és Melinda kettőse

Donizetti: Don Pasquale - Tornami a dir
G. Apollinaire: Tirésias keblei
Poulenc: Tirésias keblei
- Thérese és a férj kettőse

Az énekek és próza után pedig a könyvtárosok jóvoltából kevés forralt bort kortyolgathattunk. Így egy kellemes este után, jókedvűen térhettünk haza 2 lufival - amik eredetileg kellékek voltak.

A darabról: http://www.oik.hu/meghivok/2010/20101123_barefoot/20101123_barefoot.htm
és
http://www.barefootmusicians.com/album5_040.htm, ahonnan kiderül  hogy a premieren voltunk :-)

2010. november 10., szerda

Flash és könyvtár.hu

Mit lehet tenni, ha könyvtárunk katalógusa a honlapról nem érhető el egy felugró ablak és rossz flash verzió miatt?
Keressük meg a könyvtár.hu-n!

Ugyanis fejből nem tudom a katalógus közvetlen elérését, csak az útvonalat, a honlaphoz pedig nem fértem hozzá, mert a felugró ablakot nem tudtam becsukni, így maradt egy nagy kanyarral, a hátulról való közelítés: ugyanis a könyvtár.hu-n már lehet a könyvtár katalógusában a portálon is keresni, de megnyitható közvetlenül a katalógus is. Így meg tudtam tartani az órát, a hallgatók pedig meg tudták oldani a feladatot.
A közben eltelt idő borzalmait pedig hagyjuk...

2010. november 4., csütörtök

Őszi szünet

Őszi szünet van! Csak 1 karon, de azon, amin tanítok!
Így a héten egy kicsit újra könyvtáros lehetek: szakozhatok, könyveket regisztrálhatok át, rendbe szedhetem a kurzusokat a Moodle-ben, bővíthetem a teszteket stb. Szóval egy kicsi lazaság, több idő.
És mehetek sütizni a férjemmel, ahol aztán összefuthatok a hallgatókkal ;-)

2010. október 28., csütörtök

Konferencia – Éljen!

Nemrég panaszkodtam, hogy nem tudok eljárni szakmai rendezvényekre, de most voltam kettőn is!!! Egy OVID képzésen és az IQSYS Könyvtáros teadélutánján. Ez utóbbi jegyzetei következnek alább.

Könyvtáros teadélután - „Next Generation” Önképzőkör
2010. okt. 27. MTAK

Náray-Szabó Gábor, az MTA Könyvtárának főigazgatója rövid köszöntőjében azt említette, hogy tapasztalatai alapján a könyvtárak világában sokkalta gyorsabb a fejlődés, mint a kémia világában.
A megnyitó szavak után Horváth Zoltánné bevezetője következett, amiben említette, hogy ezen rendezvénysorozat, a Könyvtáros teadélután ötlete a bajai vándorgyűlésen merült fel, ahol nem maradt elég idő a vitára és a beszélgetésre. Egyben megköszönte az MTA Könyvtárának, hogy az első alakalomnak helyszínt biztosítanak. Következő gondolatában azt részletezte, hogy a könyvtárak kimentek a webre, ami többet jelent annál, hogy OPAC-jaik és honlapjaik elérhetők az interneten is. Hiszen az által, hogy kint vannak nem csak 24 órás szolgáltatást tudnak nyújtani, hanem újabb kompetenciák meglétére is szükség van a könyvtárosok részéről. Valamint a mostani, web 2-es, közösségi tudással olyan új információ és tudás birtokába juthat például egy helytörténeti gyűjtemény, az olvasók tudása által, amik hagyományos módon sosem kerültek volna elő. Végezetül pedig egy olyan, új generáció megjelenését említette, aminek legfőbb jellemzője a gyorsaság. Például egy hettél korábban volt az IQSymposium nevű rendezvényük, aminek 18 óra körül lett vége, és este 21-kor már teljes beszámolót olvashattak Habók Lilla blogján. Ez a tempó és gyorsaság ebben az új generációban teljesen természetes: például már a konferencia alatt is folyamatosan twitterbejegyzések és facebook üzenetek születtek.
Puskás Norbert Infokommunikációs trendek és irányok című első előadásában (, ami a bajai vándorgyűlésen az idő rövidsége miatt be nem fejezett előadása volt) jövőkutató cégek eredményeit ismertette, kiegészítve saját gondolataival, valamint a július óta eltelt idő újdonságaival.
Először a Gartner, a hatalmas USA-beli jövőkutató cég eredményeit ismerhettük meg. Míg 2010 februárjában a költségek csökkentése a legfontosabb feladat, addig 2013-ban ez már a prioritások végén szerepel csak, hiszen addigra már ezt a problémát megoldották, a költségeket tovább már nem lehet csökkenteni. 2013-ban az innovatív fejlesztések lesz a legfontosabb tényező a vállalatoknál. A CIO technológiai prioritások között, tehát ami az informatikai vezetők számára a legérdekesebb 2010-ben, azaz ami érdekli őket az a virtualizáció, a cloud computing 'felhő számítások' és a web2. Amik ezzel párhuzamosan pedig zuhannak az érdeklődési listán: adatelemzések, és vezetői információs rendszerek (VIR), ami 2-3 éve még a legérdekesebb témának számított. A CIO stratégiák között, azaz amit az informatikai vezetőknek csinálnia kell a gazdasági növekedést segítő tevékenységek szerepelnek első helyen. Ez arra utal, hogy az informatika már infrastrukturális elem, azaz az informatika teljesen természetes, és már nem az informatika határozza meg, hogy mit csinálhatok, hanem azt csinálja, amit én akarok. Ez a folyamat 5 éves távlatban is megfigyelhető: az informatika és az informatikai vezetők pozíciója a vállalatoknál kezd visszacsúszni. Az informatika teljesen természetessé válik, olyan lesz mint a technikát biztosító személyzet. A világ trendjei után magyarországi eredményekről esett szó. Magyarországon 2010-ben a legnépszerűbb téma az IT biztonság és az üzletmenet folytonossága – míg ez a világon csak a 9. prioritásként szerepel. Míg a világban 3. legérdekesebb web2, nálunk csak a 10. a listán. A helyzet azonban nem annyira elkeserítő, mint az ebből a felmérésből látszik, hiszen a magyar piacnak van egy olyan jellegzetessége, hogy lóugrásszerűen fejlődik. Ez annyit jelent, hogy bizonyos trendek mire eljutnának az USÁ-ból, Nyugat-Európán át Magyarországra, addigra már elindult egy újabba trend, és hozzánk már csak az fog eljutni, az előző fejlődési szakaszt kihagyja a magyar piac. Például a mobilinternettel kapcsolatban Nyugat-Európában először a kis sávszélesség terjedt el, ami Magyarországon teljesen kimaradt, rögtön a szélessáv terjedt el. A vállalatoknál az informatikai költségek csökkennek 2012–2013-ra azáltal, hogy közös szerverfarmről vásárolnak szerveridőt, nem saját szerver(ek) fenntartására költenek, valamint szabad szoftvereket használnak. Erre utal az is, hogy a telko (telekommunikációs) cégek, akik csak nagyon megbízható, bevált rendszereket használnak is haladnak az open source szoftverek felé.
Ezen a ponton az előadás interaktívvá vált, többen kérdeztek, elkezdődött egy beszélgetés a fejlesztésekkel kapcsoltban. Például a mobilegyenlegre terhelhető mozijeggyel kapcsoltban, vagy a mobilba telepített lakás- és autókulcsról, a biztonságól, a vezetékes és mobil hang- és adatforgalom tendenciáiról, a használók mobilizálódásáról, az asztali gépek (desktopok) kiszorulásáról, az okostelefonok terjedéséről, a használói igényekről, a vásárlói szokásokról (például van olyan magyarországi áruház, ahol hőkamerával figyelik a vásárlók mozgását, az orruk alapján a nézési irányukat), a teremben lévők mobiltelefonjainak számáról (kb. öten voltunk a 30-ból, akinél 2-nél kevesebb mobil volt), a telko adóról, aminek következményeként a cégek nem emelnek majd árat, de 1-2 évig nem is csökkentenek, ami a tendencia lenne, tehát a percdíjak, adatforgalom díja változatlan marad majd.
Az idő rövidsége miatt az előadás vége gyorsabb lett, mint az eleje, Az OCLC előrejelzései alapján a cloud lesz a legjellemzőbb, azaz az alkalmazások és adatok inkább az interneten, mint a helyi rendszerben kerülnek tárolásra. Így a katalogizálás webes kooperáció alapján, minőségi metaadatokkal valósul majd meg. 

[Folyt. köv.]

2010. október 15., péntek

Konferenciahiány

Minden nap órám van, és általában a nap közepén, dél körül. Úgyhogy a Katalisten érkező hírekre, képzésekre, konferenciákra, rendezvényekre nem tudok elmenni. Csak szomorúan olvasom őket. Pedig hiányoznak. Nagyon. Érzem, hogy kellene valami, ami kicsit más mint a megszokott, mindennapi tevékenységek. Az OSZK-s web 2.0, K2-es konferenciasorozatára az első alkalomtól szeretnék eljutni – eddig nem sikerült. Az EBSCO képzést is kifejezetten sajnálom, hiszen az az oktatáshoz, órai feladatokhoz is nagyon hasznos lett volna. Remélem, azért lesz egy kis csend, és hirdetnek majd keddre is valamilyen rendezvényt, ami az egyetlen, általában óramentes napom!
Így csak azt érzem, hogy az órák leszívnak, és nem nagyon tudok hol feltöltődni szakmailag, ugyanazokat a köröket futom, nem tudom felülről és kívülről látni magamat, ezért sokkal nehezebb változtatnom a feladatokon.
A másik, hogy mióta tanítok, ha elmegyek egy adatbázis-bemutatóra vagy bármilyen rendezvényre, akkor a jegyzeteim között biztosan lesz néhány feladat, ami akkor és ott jutott eszembe: újabb elem az óravázlatokhoz, újabb kérdés a tesztekhez, egy témára való keresés stb. Ez is hiányzik most. A folyamatosan zajló órák közül nehéz kitekinteni.

2010. október 13., szerda

Konnektivizmus és hálózatok továbbra is

Szombaton egy városnéző séta után még nem volt kedvünk hazamenni, így kikötöttünk az Új Színházban egy kortárs opera bemutatóján. A darab kezdete előtt 5 perccel megvettük a jegyet, átvettük a telefonunkat (tesztelhettük a mobil-írástudásunkat), majd beültünk az interaktív darab ősbemutatójára. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében színpadra állított kortárs opera, a Csodálatos mobilvilág librettójának inspirálója a konnektivista kurzusban megismert szerző Barabási-Albert László Behálózva című könyve volt. Kritika itt.
A darab elején egy Blackberry telefont kaptunk, amivel a darabot interaktívvá tették. A mobil-írástudás fejlesztésére a darab elején rövid használati útmutatót kaptunk (videók lejátszása, SMS-ek fogadása). A nyitányt a telefonra előre rátöltött videó elindításával pedig maga a nézőközönség "játszotta". Aztán az áriák szövegét sms-ben kaptuk meg a telefonra.
OK, poén volt, extra, meg minden, de sokkal jobban kihasználhatták volna a kezünkben lévő készüléket. Pl. meghatározott időben mindenki készítsen fényképet, amit küldjön el egy számra, aztán kivetítik a színpadra montázsként, vagy a telefonnal készített videókat feltöltik egy honlapra stb. Így inkább csak az Új Színházban nem létező, de az operákhoz szükséges feliratozást helyettesítették vele, azt pedig nem folyamatosan. Így a nézőkben lassan felhagyott a lelkesedés a telefonhasználattal kapcsolatban, egyre kevesebb helyről láttuk a tipikus kék fényt felvillanni.
Próbának jó volt, de jobban ki lehetett volna használni. Kár.
Ami viszont szimpatikus, az az előtérben kiállított mobiltörténeti kiállítás és az első (beépített világítótoronnyal rendelkező) telefon megkeresésének élménye volt.

2010. október 6., szerda

Amire nincs módszertan

A félévben kb. 800 hallgatóval találkozom, legalább egyszer. Van, hogy 9, van, hogy 25, van hogy 80 és van hogy 200 embernek kell órát tartanom. Van, hogy könyvtárban, van, hogy számítógépteremben és van, hogy előadóban, ahol csak nekem van netem... Hiába ugyanaz az anyag, mások a súlyok, más a módszertan... És hogyan lehet 200 főnek könyvtárhasználatot tanítani? Vagy bármit?
Van erre bármilyen módszertan?
Erről az jut eszembe, mikor pedagógia órán mondta a tanár, hogy milyen rossz a frontális módszer, és másra lenne szükség - miközben ültünk a 100 fős előadóban és frontálisan tanított. Nem találkoztunk mással. 90% frontális, 5% csoport- és egyéni munka, 5% mikor mi tartjuk az órát... Legalábbis kb. ez az egyetem és a középiskola átlaga. Az egyetemen imádták a szemináriumokat úgy "megtartani", hogy a félév elején kiosztottak témákat, a hallgatók előadták, és ennyi volt. Kevés olyan oktató volt, aki csak 10-20 perces kiselőadást kért, és utána ő tartott órát.
Szóval tapasztalat a másra nincs, 200 főnél meg nem tudom mit lehetne. Nagyjából frontális leszek. OK, van e-learning, adhatok nekik egyéni feladatokat. Itt választhatok a 200 javítása vagy az 50-100 legyártása mellett feladattípusonként. Nem tudom mi a jobb.
Majd pénteken kiderül, lesz rá 300 percem :-)

2010. szeptember 22., szerda

Kedvenc tájékoztatókérdés

Egész nyáron nyitva voltunk, legalább heti 1 nap. Változó, hogy mikor mennyi olvasó jött be, és miért. Jöttek szakdolgozni, és szakdolgozathoz irodalmat is keresni.
Aztán az egyik nyári olvasó most visszatért, ugyanis augusztusban irodalmat keresett a szakdolgozatához, amit talált kifénymásolta, beleírta a szakdolgozatba, majd visszatért 1 hónap után, hogy nem tud hivatkozni a fénymásolt papírjára... Keressük meg a könyvet, amiből az oldalakat fénymásolta :-) Örültünk neki. Kerestük, kerestük. Átnéztük a polcokat. Megtaláltuk a kérdést. Aztán megtaláltuk a könyvet is! ÉLJEN!!! A könyv címének semmi köze a keresett témához, de megtaláltuk! Éljen! Ilyenkor boldog a könyvtáros, ha boldog az olvasó! A kérdés pedig kedvenc tájékoztatókérdéssé lépett elő.

2010. szeptember 21., kedd

Egy átlagos hét

Kezd kialakulni a félév, a teljes féléven keresztül futó csoportokkal már első alkalommal találkoztam is. Nagyjából tudom, mikor és hol tartok órát és kiknek, milyen követelménnyel.
Ami fix: heti 6 x 90 perces önálló könyvtárhasználat nappalisoknak, ehhez jönnek még az egyszeri alkalmak, a levelezősök és a könyvtári szakórák, na meg persze a könyvtári munkák: tájékoztatás, szakozás, csonka rekordok, hivatkozások keresése. Úgyhogy nem unatkozom. És ha ez kevés lenne, beszámolót kell írnom a  feladataimról....

2010. szeptember 8., szerda

Kezdődik az új félév

Hideg lett.
Egyre többen szállunk le a vonatról.
Már több az olvasó, mint a könyvtáros.
Újra rendes nyitva tartással üzemelünk.
Hétfőnként megint 10-re kell járnom, és későn érek haza.
Kinyitott a büfé.
Tele van a folyosó.
A füvön is autók parkolnak.
Egyre gyakrabban csörögnek a telefonok.
Minden jel arra mutat, hogy kezdődik az új félév. Így lassan megtudom mikor, kiknek és hol kell majd ebben a félévben órát tartanom. De csak lassan, és sok utánajárással. Olyan semmilyen vagyok: a könyvtárosok között oktató, az oktatók között könyvtáros... Így egy csomó infót nehezebb beszereznem, nem egyértelmű. De már kezdem megszokni. Bár nem akarom...

2010. szeptember 6., hétfő

4 éve

Szerdán volt 4 éve, hogy először bejöttem a munkahelyemre.
Ez a 4 év egy kis számvetésre késztetett. Több gondolat kavargott bennem ezzel kapcsolatban, ezekből néhány következik az alábbiakban.
Először egy kis pontosítás: nem pont 4 éve jöttem be először ide, de akkor kezdődött a munkaviszonyom. Péntek volt (rövid nap :-), és szinte egész nap papírokkal rohangáltam. Mivel előtte itt voltam 200 órás gyakorlaton, így a kollégákat, a helyet ismertem. Ez a gyakorlat a későbbiekben is hasznos volt, hiszen akkor mindenhol voltam, mindent ismertem egy picit.
Először nagyon nehezen viseltem a 8 óra folyamatos odafigyelést és koncentrálást. Teljesen elfárasztott. Valamint a biológiai órámat is át kellett alakítani kissé. Nagyon akkor, mikor férjhez mentem, és már nem gyalog 10 percre laktam a melótól.
Az elején furcsa volt az egyetemista lét után a korán kelés, az hogy nincs tavaszi, őszi és nyári szünet, nem oszthatom be magamnak az időmet, a szabadidőm du. 4-kor kezdődik, de másnap 8-kor újra jelenésem van. Programokat szinte csak péntekre szerveztünk, vagy max. 10-ig. És elkezdődött a reggel a delet, délben a 4 órát, hétfőn a pénteket várjuk időszak, amikor a napok egyrészt lassan, másrészt hihetetlen gyorsan telnek. De a legnehezebb mégis a 8 óra folyamatos figyelés volt. Előtte is volt, hogy egész nap óráim voltak, egész nap rohangáltam, késő este értem haza. De ez nem volt folyamatos: voltak közben szünetek (átrohanni egyik óráról a másikra), és nem kellett folyamatosan figyelni. Beülhettem úgy egy előadásra, hogy az agyamat csak annyira tartottam életben, hogy jegyzetelni tudjak, de amúgy nem kellett az új információkat akkor és ott megjegyeznem és befogadnom. Nem úgy a munkában: ismeretlen fogalmak, ismeretlen kifejezések, nevek, események stb.: egy leltározás végébe csöppentem bele.
Az életszervezés változásai mellett a ruhatáram is kissé átalakult. Mindig is szerettem a madzagok-lógnak-mindenhol típusú ruhákat, bő tölcsérujjakat. Ezek azonban a munkában már zavartak, így a madzagokat megkötöttem, levágtam, a nagyon bő tölcsérujjak helyett kevésbé bőket kerestem. Aztán mióta rendszeresebben tanítok, azóta még jobban figyelek arra, hogy mi van rajtam. És néha előfordul, hogy jelenésem van valahol, ki kell öltözni. Előtte is voltak vizsgázós szereléseim - de olyan bölcsészmódra. Kosztümöm sosem volt - még államvizsgán se (a magyaroson és a tanárin túl meleg volt hozzá, a könyvtárin meg túl hideg), de a munkával a blúzok is megjelentek a ruhatáramban, és az ünnepi pólók. Kosztümöm azóta sincs, de blézerem már igen, és néha érzem azt, hogy be kellene szerezni... De még keresem a megfelelőt.
Az azóta eltelt 4 évben sok minden megváltozott: saját szoba után, a 2. szobatársam van, a legidősebb fiatal kolléga lettem, címleírnom már alig kell, szakozni is egyre kevesebbet, helyette viszont vannak órák - egyre több, így tematikákat, feladatok gyártok, ismerkedem a Neptunnal, Moodle-lel, e-learninggel, e-portfólióval. És kíváncsian várom, mit hoz a jövő.

2010. augusztus 30., hétfő

Ingázás

Kisebb megszakításokkal lassan 9 éve ingázom. Hol lakóhely és egyetem, hol lakóhely és barát, hol lakóhely és munkahely között. Kb. 7 évig Budapestre be, és az utóbbi bő 2 évben Budapestről ki. Mikor elkezdtem dolgozni, gyalog kb. 10 percre laktam a munkahelytől. Aztán szerelmes lettem, férjhez mentem és folytathattam az egyetem végével abbahagyott ingázást, csak ellentétes irányban. Tudom, cserélhettem volna...
Budapestre befelé HÉV-eztem, most vonatozom. De kifelé ezért jobb ingázni, mert még elkerülöm a hatalmas tömeget: mind a BKV-n, mind utazás közben. Ezzel csak ritkán szembesülök, de az a heti 1 reggel is bőven elég.
Szóval vonatozom. Annak minden előnyével és hátrányával.
Előny:
nyugi van 30-50 percig, tehát
lehet rajta olvasni, hímezni, gondolkozni, készülni, írni, javítani...
szóval egy csomó minden megcsinálok, amit amúgy nem
megismerkedtem a vonatos lánnyal, így nem egyedül utaztam és nem egyedül hímeztem a vonaton (a HÉV-en is mindig szerettem, hogy volt törzskocsi, ahol mindig lehetett találkozni valakivel - éljenek a laza kapcsolatok!)
mivel megy a vonat, tuti nem maradok bent tovább (helyette az állomáson/vonaton várok/ázok/fázom/tűz rám a nap)
kiszakadok a nagyváros forgatagából a madárcsicsergős, zöld világba
Hátrány: 
gyakran késik
ha lekésem, sokat kések, így stresszesen indul a nap
a gyors gyakran koszos, hangos (bár vannak párnázott ülések, leselejtezett első osztályú kocsik is, az jobb)
a személy szép, tiszta, modern, de lassú, és kevésbé jó időpontban indul
az állandó rohanás, menetrendtől függés
a menetrend miatt van minden nap legalább 15 perc fix túlórám
+ 3 óra gyakorlatilag munkaidő, amit a vonaton töltök, vagy utazással

Az általános hátrányok mellett az rossz még, mikor belegondolok, hogy a pontosan a munkaidő végén az ajtón kilépő kolléga már otthon van, mikor én még csak felszállok a vonatra... De ebbe nem szabad belegondolni! Inkább annak kell örülni, hogy így mehetek kötelespéldányt válogatni, vagy ha Bp-en 10-14-ig tart valami szakmai rendezvény, akkor elég csak BKV-znom (mire reggel kiérnék indulhatnék vissza; mire délután kiérnék, indulhatnék haza), szóval azért van előnye is.

2010. augusztus 19., csütörtök

Aktualizálás

Épp a könyvtárhasználat jegyzet aktualizálásán dolgozom, mivel megváltoztak a keresőfelületek, az adatbázisok elérése, plusz kiegészítem azzal, amivel a hallgatóknak több problémájuk volt. Ehhez csak lazán kapcsolódik, hogy a sok névváltás miatt újradizájnolt, újragyártott papírok, logók, szóróanyagok költségeibe sosem akarok belegondolni: például Rt-ből Zrt, hogy csak a leggyakoribbat említsem.
Vasárnap megnéztük a Nemzeti Galériában a futurista kiállítást, és a jegyen:
fenntartó: OKM
főtámogató: Pannon
:-)

2010. július 9., péntek

Bicikli nélkül a vándorgyűlésre

Mégsem tekerünk le az idei vándorgyűlésre, Bajára, hanem vonatozunk :-( Kár...
Kevés az idő, mind előtte, mind utána: szerdán még egy másik könyvtárba megyünk, így kicsit bajos lenne csütörtökön a nyitó plenárison rendezett fejjel megjelenni, vasárnap pedig kezdődik egy tábor. Marad a vonat: Arra meg nem pakolunk bicajt, mert az nem az igazi. Pedig tavaly Szegedre tekerve direkt eltekertünk Bajára, megnézni a helyszínt, és mondtuk, hogy majd jövőre bicajjal jövünk. Sajnos mégsem. Pedig szerda reggel indulva pont leérnénk a kezdésre. Majd jövőre!

2010. június 21., hétfő

Könyvtárhasználat - vége a félévnek

Egy kis félévértékelő bejegyzés a 2010. tavaszi könyvtárhasználati kurzusról.
Több szakon és tagozaton van szerencsém könyvtárhasználatot tanítani. Hogy miért nekem, az egy külön bejegyzés témája. Az óraszámok eléggé változóak: 1x90 perctől a 13x90 percig terjedő skálán mozognak. Amit igazán oktatásnak érzek, kihívásnak és tanításnak az a 13x90 perc, amikor tényleg van lehetőségem megismerni  a hallgatókat, könyvtárhasználati szokásaikat.
A félév elején szemináriumi teremben voltunk: hagyományos zöld padok, székekkel, krétás tábla...
Mindig meglepődök, amikor miután beléptem a terembe az egész csoport feláll, és haptákba vágja magát. Ha valami, akkor ez elég messze van attól, hogy a tanár egy szinten van a diákokkal, segítőtársuk. Mindig jól zavarba jöttem a vigyázállósditól (épp csak a hetes és a jelentés hiányzott), úgyhogy hamar leültettem őket, a helyszínváltozással pedig ez is eltűnt.
Az első néhány elméleti óra után - amikor elcipeltem a fél könyvtárat  - már a hallgatók jöttek házhoz: a mi könyvtárunkra vonatkozó konkrét információk, a hivatkozás, katalógusban keresés stb. már könyvtári környezetben, az egyik olvasóteremben zajlott. Később pedig egy számítógépes teremben volt szó az adatbázisokról, ahol mindenkinek volt saját gépe.
Az említett, hagyományos, gyakorlati könyvtári témákon kívül az órákon volt szó az információs társadalomról, digitális és információs írástudásról, web2-ről. Az egyik legjobb élményem az a félévből, amikor az egyik fiú, aki a leghátsó sarokban ült, mikor a tárgyszavazás kapcsán a blogbejegyzések tageléséről volt szó, felcsillant szemmel kezdett figyelni és jegyzetelni.
A hallgatók közül többen rendszeres látogatói az OPKM-nek és több más könyvtárnak is. Könyvtárhasználat órája már szinte mindenkinek volt korábban, de alig emlékeznek valamire, és csak 1-2 alkalmas órákról számoltak be, még általános iskolás korukból.
Ami számomra mindig a legmeglepőbb az a beadandók tanáraik által elvárt "hivatkozási rendszere": a megírt szöveg után tüntessenek fel néhány könyvcímet... Úgyhogy a hivatkozással, forráskezeléssel kiemelten foglalkozunk mindig.

2010. május 20., csütörtök

Hójelentés

avagy események a hókupac alatt:

Márciusban véget ért a konnektivizmus kurzus, ahol kissé viccesen, inkább némafilmként megélve követtem a videókat :-)
Hogy mi változott azóta? Mit tanultam belőle?
- egyre aktívabban használom a címkéket a GMail-ben. Ezt egyrészt a megnövekedett levélszám indokolta, másrészt eddig ez a magáncímem volt, most pedig szakmai levelek is megjelentek benne.
- megnövekedett GDocs használat
- lett sok ismerősöm a Facebookon (ha már az iwiwről lejelentkeztem), rákattantam a FarmVille-re - azóta már kezdek róla lekattanni is
-web2-es óra a könyvtárhasználatban, egy kis nosztalgiával, a hallgatók első számítógépes, internetes élményeivel
Nem a kurzus, hanem az MLIS 2. miatt ismerem, de akkor kezdtem aktívabban használni a moly.hu-t. És inkább szépirodalmat olvasni a vonaton, mint alkotni, bepótolni a hiányosságokat, megszüntetni a "gerincműveltséget". És jegyzetfüzettel, nyitott szemekkel olvasva tömegközlekedni, figyelve az észlelésekre :-)
Hirtelen (haha - kb. 2 hónapja írom ezt a bejegyzést) talán ennyi.
A hó elolvadása utáni terveim között szerepel a tananyagok részletes átnézése, elolvasása, feldolgozása. Várjuk a tavaszt! Ha már a madarak csiripelnek, legyen kevesebb dolgom kicsit...

2010. április 20., kedd

Olvasói kreativitás

Épp kint ülök a tájékoztatásban, így rálátok az olvasókra is.
Az olvasóteremben háromszög formájú hasábokon vannak kint a feliratok: Csendet kérünk, Használat után a könyveket kérjük az asztalon hagyni stb. Az egyik olvasó épp ezeket a feliratokat hasznosítja újra. Ugyanis a laptopján gépel, és ezt a háromszöget használja könyvtámaszként. Ötletes! Fénykép helyett egy paint...

2010. március 22., hétfő

ETO

Eddig mindig csak elméletben hallottam, hogy az ETO egy nemzetközi rendszer, de most személyesen is megtapasztalhattam, hogy ugyanazok a számok, ugyanazokat a témaköröket jelölik! Jó volt ezzel szembesülni! Már korábban is voltam külföldön, meg könyvtárban is, de eddig sosem futottam bele az ETO-ba, meg nem is figyeltem, de most is csak az egyik helyen szúrtam ki.
A manchesteri Central Library nagy, kerek olvasótermében voltak ETO szerint elhelyezve a könyvek. Az eligazodást, pedig egy nagy tábla segítette, ahol betűrendben fel voltak sorolva a témák, mellette pedig az ETO számok.
A könyvtárak többsége a nagy feliratokkal jelzi, hogy melyik polcon mi van. Rengeteg média elemet tárolnak: videók, DVD-k és sok hangoskönyv.
Ami furcsa volt, hogy ruhatárra nincs szükség. Maximum kicsi zárható szekrények vannak, de azt sem kötelező használni: be lehet vinni kabátot, táskát - mind a kis falusi könyvtárban, mind nagy városi, mind egyetemi könyvtárban.
És kisebbek a katalóguscédulák.

2010. február 25., csütörtök

Hálózatos tudás

A munkahelyemre vonattal ingázom, így van időm sokat olvasni és egyik hobbimnak, a keresztszemes hímzésnek hódolni. A hímzés kapcsán ismerkedtem meg egy lánnyal, akivel egyik reggel közösen kaptunk gyűszűhasználatra vonatkozó tanácsokat egy férfitől a vonaton. A lánnyal azóta rendszeresen együtt utazunk, és csatlakozott hozzánk még a lány szintén a vonatról ismerőse is. Így, ha nem késem le a szokásos gyorsvonatunkat, akkor hárman utazunk a párnázott kocsiban.
Tegnap reggel épp költözésről és lakcímkártyáról beszélgettünk. És ezzel megvalósult a hálózati tanulás, ugyanis beszélgetve, egymást segítve és ösztönözve jutottunk el újabb megoldásokig. A vonatos lány a végén mondta, is, hogy milyen jó, hogy szóba került, mert nagyon sok ötletet adtunk neki.

2010. február 19., péntek

Konnektivimzus a gyakorlatban

Arra gondoltam, hogy a gondolattérképeket beépítem az oktatásba. Így az idei könyvtárhasználati félévet úgy kezdtem, hogy brain storming-szerűen a hallgatóktól vártam mindenféle gondolatokat a könyvtárral kapcsolatban, aztán ezt napocskaként felírtam a táblára. Ez még nem volt fogalomtérkép, de a fogalmak rendszerezésével már azzá válhat.
Könyvtár
- sok könyv - újság
- kölcsönzés - kutatás - pihenés - olvasás
- rendszerezettség - katalógus - kutatás
- könyvtáros
- csönd

Ezzel egyrészt valamennyire képet kaptam előzetes ismereteikről, másrészt kíváncsi vagyok változik-e ebből valami a 13 alkalom végére...

2010. február 18., csütörtök

Hálózatok mindenhol

Mióta elolvastam a kötelező irodalmat, azóta folyamatosan mindenhol hálózatokkal találkozom és szóba kerülnek a különböző beszélgetéseken.
Avatar
A fáknak 10 a 4-en kapcsolatuk van és 10 a 12-en ilyen fa van Pandorán :-)
beszélgetés
Azáltal, hogy élünk sok emberre van hatással az életünk, és sokakkal vagyunk kapcsolatban is. És a mi összes emberünk kapcsolatban van még személyenként sok-sok emberrel, és az ők ismerősei, meg az ismerőseik ismerősei is. Tehát, mi tudtunkon kívül rengeteg ember életét befolyásolhatjuk. Nem tudom ez mennyire igaz, de félelmetes, ha csak egy kicsit is.
Laza kapcsolatok
A hálózatokat jellemző laza kapcsolatok pedig a gimnáziumi osztálytalálkozón jutottak eszembe. Sosem ment nekem a könnyed a társalgás, a "bájcsevegés". És hát az ember mást nem nagyon tud olyanokkal, akikkel 9 éve csak évente találkozik. Szóval nekem ezek a laza kapcsolatok olyan furák még.

Amúgy behavazódtam, sajnos kevésbé tudok aktív lenni a kurzusban, de igyekszem pótolni.

2010. február 10., szerda

Befejeztem a könyvet

Befejeztem Barabási Albert-László könyvének olvasását. Kicsit azt éreztem a végére, hogy kifogyott a lendületből: már kevésbé volt érdekes a stílusa és gyakoribbak lettek a furcsa mondatok is - bár ez inkább a korrektornak köszönhető, de összességében tetszett. Az még kérdés számomra, hogy ezt hogyan is fogom átültetni a gyakorlatba, a képzésbe, de majd kiderül.
A könyv később is folytatta velem a nosztalgiáztatást, ami még eszembe jutott:
 - szociolingvisztika:
Anno a be-/fel-/le-/0 igekötők megyek, menni ige előtt használatát vizsgáltam (felmegyek Budapestre, bemegyek Budapestre, lemegyek Szegedre, lemegyek a Balatonhoz...), és ez eléggé a közlekedési hálózat gráfjait követte, kicsit hasonlóan, mint Daran decentralizál hálózati modellje. (2004-es kiadás p. 194.)
 - élősködő számítások
Amikor elkezdtem dolgozni, akkor zárás után a gépeken elkezdett futni egy számítás. Olyasmi volt, mint a Mátrixban, csak a fekete DOS-szerű felületet láttuk, amin futnak az információk. Kísérteties volt.
 - láthatatlan web
Könyvtáron sokat emlegették a láthatatlan web fogalmát, az adatbázisokat: hogy ezekben a webes keresők nem tudnak keresni. De mostanra már ott van pl. a Google Scholar, ami képes adatbázisokban keresni, pl. az EBSCO-ban.
 - tudománymetria, hivatkozások rendszere, hivatkozások által összekapcsolt szerzők
A mindennapok: hivatkozások keresése az oktatóknak. Éljen a terjedő keresztnevek rövidítése! Enélkül is előfordulnak azonos nevű és hasonló területen kutató szerzők, akiket csak konkrét publikációs jegyzék alapján lehet(ne) beazonosítani. A "hivatalos" hivatkozáskereső oldalon, semmilyen szűkítési lehetőséget nem találtunk (pl. munkahelyre). meg a magyar neveket eleve össze-vissza írják, főleg, ha ékezetes és asszonyneve van valakinek. Itt lóg még mellettem egy lista, konkrétan 7 verzióban szerepel 1 név...

2010. február 3., szerda

Olvasok tovább

Olvasom tovább a kurzus kötelező irodalmát, Barabási Albert-László: Behálózva c. könyvét. Folyamatos nosztalgia ez a könyv számomra. Emlékek az egyetemről. Kezdődött a szociometriával; aztán a művelődés- és olvasászociológiából ismerős Máté-effektus, csak a könyv a gazdag egyre gazdagabbnak hívja; aztán a nyelvi gráfról meg a szavak elvonatkoztatása jutott eszembe. És jó érzés most úgy olvasni, hogy már ismerős és jobban értem. De a hivatalos dolgok mellett személyeseket is eszembe juttat: álláskereső barátot, sokismerős ismerőst stb. Szóval elgondolkoztat és tetszik.
És kíváncsi lennék most a Microsoft - Linux arányra 2004-hez képest.

2010. február 2., kedd

Mi a konnektivizmus? - számomra

Mi a konnektivizmus? - számomra
Hipotézis
Elsősorban könyvtáros vagyok, de végeztem magyar szakot és hozzá tanárképzést az egyetemen. Mivel felsőoktatási könyvtárban dolgozom, van alkalmam használóképzéseket, könyvtárhasználat kurzusokat is tartani hallgatóknak, így részben oktató is vagyok.
Az órákba eddig is próbáltam bevinni valami változatosságot, a web2-t felhasználni, például feladat volt a hallgatóknak könyveket tagelni. Remélem, hogy a konnektivizmus kurzus során sikerül még ezeket bővíteni és továbbfejleszteni, lesznek ötleteim. Így a kurzustól leginkább a gyakorlati hasznosítást, az ölteteket várom.
A konnektivizmus számomra leginkább az informális tanulással egyenlő, vagy valami ahhoz nagyon hasonló.

Kötelező olvasmány

Tegnap este elkezdtem olvasni  Barabási Albert-László: Behálózva c. könyvét. A vonatnak köszönhetően egész sokat elolvastam már belőle (köszi MÁV a 40 perces ácsorgást a mínuszokban).
A könyv tetszik. Anekdotákkal fűszerezi a mondanivalóját, olvasmányos stílusban ír, megérthető. Az Erdős-számok rögtön eszembe jutottak Erdős megjelenésekor, aztán megjelent a könyvben is. Eddig még a szociometria sem merült föl benne (így az első 5 láncszemben), de arra asszociáltam a koktélpartis ábrákról. És ma pont megtaláltam a szociometriás szemináriumi dolgozatom.
A 2004-es kiadást olvasom, így még betárcsázós internetet emlegetnek az előszóban, ehhez képest teljesen olyan, mintha a mostanra megvalósult világról írna.
Karinthyt pedig többet kellene olvasnom, jobban kellene ismernem...

2010. február 1., hétfő

Kezdetek

Ide vetem majd gondolataim a konnektivizmusról meg a könyvtárakról, könyvekről. Ha sikerül tartanom az iramot. Bizakodjunk!
Eddig csak magánblogot írtam a világítótornyokról meg a hobbiból alkotott mindenféle kreatívságról. majd kiderül hogy megy a szakmázás...