Hideg lett.
Egyre többen szállunk le a vonatról.
Már több az olvasó, mint a könyvtáros.
Újra rendes nyitva tartással üzemelünk.
Hétfőnként megint 10-re kell járnom, és későn érek haza.
Kinyitott a büfé.
Tele van a folyosó.
A füvön is autók parkolnak.
Egyre gyakrabban csörögnek a telefonok.
Minden jel arra mutat, hogy kezdődik az új félév. Így lassan megtudom mikor, kiknek és hol kell majd ebben a félévben órát tartanom. De csak lassan, és sok utánajárással. Olyan semmilyen vagyok: a könyvtárosok között oktató, az oktatók között könyvtáros... Így egy csomó infót nehezebb beszereznem, nem egyértelmű. De már kezdem megszokni. Bár nem akarom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése