8 év versus 8 hónap

8 évig dolgoztam egy munkahelyen, könyvtárosként.
8 hónapja dolgozom egy másik munkahelyen, ahol csak alkalmazom a könyvtáros ismereteket, de nem vagyok könyvtáros.
A munkahellyel nem csak munkakört, hanem várost is váltottam, ennek ellenére ez alatt a 8 hónap alatt többször hitték azt, hogy nem váltottam, és futottam össze olyannal, akit az előző helyről ismerek:

• törzsolvasót láttam sétálni a járdán
• oktatóval - akit az MTMT kapcsán ismerek - futottam össze a bicikliúton
• volt hallgatóimmal találkoztam könyvtári ruhatárban (annyira akkor mégsem volt haszontalan a könyvtárhasználat óra, amit tartottam nekik :-)
• megkérdezték, hogy ki foglalkozik egy szintén elment kolléga helyett egy területtel (nem tudom, mert ő dolgozott ott tovább, 8 nappal)
• gratuláltak nekem, mert a volt munkahelyem díjat kapott
• megkérdezték mi újság ott

Felkészülés a korszerű használóképzésre - nyílt válasz Mikulás Gábornak

A Katalisten még 2014 elején érkezett egy levél, amelyben a Könyvtéri Intézet által szervezett Felkészülés a korszerű használóképzésre című képzésben arra kérdezett rá Mikulás Gábor, hogy mitől is korszerű a képzés, mit jelent a korszerű.

„kaphatnék néhány mondatos tájékoztatást, hogy melyek a korszerű használóképzés legfontosabb pontjai / jellemzői? Akár a képzés >>reklámjaként<<. :-)"

http://katalist-to-feed.blogspot.hu/2014/01/re-katalist-konyvtari-intezet-hirlevele_20.html 

Mivel érintett vagyok, és a napokban épp felkészültem, gondoltam válaszolok.
Legelőször a korszerű szó jelentésén gondolkoztam el.
Mitől lehet korszerű egy használóképzés?

1.) Korszerű eszközökkel valósul meg - MIVEL?

Az, hogy van benne számítógép, már nem korszerű, hanem természetes. És az oktatás során akkor is használok számítógépet, ha nem kézzel vagy írógéppel, hanem szövegszerkesztővel készítem el a dolgozatot, majd kinyomtatva odaadom. Számítógép van benne, tekinthető korszerűnek, mégsem biztos, hogy az lesz. Mellette lehetek még poroszos, csak-én-tudom-a-tutit tanár.
Ha a számítógépet beviszem az órára lehetek korszerűbb, de nem mindegy hogy csak nekem van, vagy a diákoknak is. Ha csak nekem van, és kivetítem a ppt-t (vagy akár Prezit) csak megkönnyítem a dolgomat, hiszen nem kell vinnem jegyzeteket, nem kell írnom a táblára, egyszer elkészítettem, többször felhasználhatom...
Ha a diákoknak is van gépe, és már őket is megmozgatom, feladatot adok nekik, lehetek korszerűbb, de nem biztos.
Ha a tananyagokat e-learning keretrendszerben teszem közzé, szintén gondolhatom, hogy hú, de korszerű, naprakész vagyok, de ez még egyáltalán nem biztos. Az e-learning lehetőséget ad a téren és időn kívüli tanulásra, lehet korszerű az ott végzett oktatás, de ez attól függ, hogyan teszem, mit használok. Az e-lerningben is meg lehet valósítani a hagyományos, információközlő, papír alapú oktatást, csak van benne gép és net.
Szóval az eszközöktől nem leszek korszerű.

2.) Korszerű módszerekkel valósul meg - HOGYAN?

Ez már sokkal meghatározóbb és fontosabb. Hogyan adom át az ismereteket?
Kiállok és öntöm az észt? Beszélek és beszélek, néha kérdezek, de arra 1 válasz van, és az is számonkérő? Beszélek, bevonok, kérdezek, elgondolkodtatok? Elgondolkoztatok, megbeszéljük? A feladatoknak csak 1 megoldása van, vagy több válasz is létezik? Csak 1 helyes módszer van, vagy a lényeg, hogy eljussanak? Építek az előzetes tudásra?
Ezen már sokkal több minden múlhat, itt lehetek korszerűbb, de ennek meg semmi köze az eszközökhöz és a gépekhez. Krétával, táblával, tollal és papírral is lehetek figyelemfelkeltő és érdekes, alkalmazhatok új módszereket, amelyeket korszerűnek tekintenek. És ugyanúgy Prezivel, Moodle-lal, szavazógéppel, Facebookal is lehetek hagyományos és unalmas.

 3.) Korszerű ismereteket ad át - MIT?

Az oktatás lényege a mit. Az pedig mindig az egyéntől függ, hogy számára mi a korszerű.
Ha éppen csak ismerkedik a számítógéppel, akkor a szövegszerkesztőben a középre igazítás is lehet az. Ha már gyakorlottabb, akkor ez számára rutin, de a stílusokat nem biztos, hogy használja. Ha meg profi, akkor ő fog tanítani engem.


A Könyvtári Intézet tanfolyamán - szerintem a Mivel és a Hogyan kérdése is előkerül. A Mit kimaradását az indokolja, hogy a résztvevők saját könyvtáraiban megvalósuló képzések úgyis eltérőek lesznek, azt a helyi igényekhez igazítják, nem lehet és nem is lenne szerencsés megmondani a mit, azaz a tutit.
Nekem leginkább a Mivel részben van szerepem. A Moodle keretrendszer nyújtotta lehetőségeket, főleg kommunikációs és oktatásszervezésre, tananyagszervezésre használt eszközöket mutatom meg. A tananyagkészítés alapelveit, a tananyagok közzétételét már ismerik, így ezek felhasználási lehetőségeit, felsőoktatási könyvtárban, szervezett képzések során szerzett tapasztalataimat próbálom megosztani és átadni. Mit, mire és hogyan tudtam eddig használni.
Hogy ez korszerű-e vagy sem, azt döntsék el az eszközöket felhasználók.

Könyvtárosból könyvtárhasználó

avagy egy újabb pályaelhagyó könyvtáros jelentkezik.

2014. szeptembertől váltottam. Munkahelyet. És szakmát is.
Használom az eddigit, de már nem könyvtáros, hanem könyvtárhasználó lettem. Átkerültem a könyvtárosi pult másik oldalára. Így bár továbbra is kb. 3 hetente járok az OSZK-ba, de már nem a III., hanem a VII. szintre, és nem a szolgálati, hanem az olvasói bejáraton. És továbbra is a kutatókat segítem, válaszolom meg a referenszkérdéseiket, ellenőrzöm a bibliográfiai adatokat, rendezem az forrásokat, de nem könyvtárban és nem könyvtárosként.
Még furcsa, szoknom kell az új helyzetet.


És nehezebben válaszolok arra a kérdésre, hogy mit dolgozom.

A technika csodája és a magyar nyelv szépségei

Általános iskolában volt egy osztálytársam, aki jelenleg Los Angelesben él. Évvesztes volt, így a magyar oktatási rendszer 7. osztályából egy high school gólyája lett 1995. októberében.  A magyar nem az anyanyelve volt, de neki volt az egyik legjobb helyesírása és jól tudott fogalmazni is. Miután a tengerentúlra költözött leveleztünk, hagyományosan, papír alapon, ahol az 1 hét alatt megérkező üzenet jó időnek számított. Majd ők költöztek, velem zajlott az élet az új suliban, így a kapcsolat papíron megszakadt. Néha e-maileztünk, de csak hellyel-közzel. Aztán Facebookon megkerestem, ismerősök lettünk, egyik nap pedig a Gmailben cseteltünk. Itt az új lakóhelyeinket a Google Maps utcakép szolgáltatással mutattuk meg egymásnak, és rögtön láttuk, amit a másik írt.
A beszélgetés végén pedig az alábbi párbeszéd zajlott le köztünk:

És igen, 1995-ben még sehol nem volt az internet, azóta új fogalmak jelentek meg, átalakult az élet(ünk). Volt is rá majd' 20 év.

Könyvtárosok és könyvtárak az Olvasás Éjszakáján

... avagy akikkel összefutottunk.

1. A hivatalos megnyitó előtt az első könyvszakmai beszélgetés a könyvtárak és a könyvtárosok szerepe az olvasáskultúrában témakörben zajlott, Könyvtárosok - a KELLÓ szerepe a könyves kultúrában címmel.
   Amellett, hogy a végére kisebb vita alakult ki a kistelepülési könyvtárak helyben, a polcon tartott állományának méretéről, sajnos kissé reklámízű volt. KELLÓ reklám. A bevezetőben a szakkönyvek könyvtári szerepének megerősödése, a könyvtárak szerepe a szakkönyvek elérhetőségében került szóba, ami többször visszatérő téma lett, de talán az e-könyvek, az e-könyvek könyvtári szolgáltatása aktuálisabb lett volna. És nagyobb darázsfészek is...
   A beszélgetés résztvevői:
   Ramháb Mária (az IKSZ alelnöke, a kecskeméti Katona József Könyvtár vezetője)
   Gál Katalin (a Vince Kiadó vezetője, az MKKE elnökhelyettese)
   Arany László Tamás (a KELLÓ vezérigazgatója)
   Moderátor: Lelkes Lajos (a Mezőgazda Kiadó egyik ügyvezetője)
2. Szintén Kecskemét, a Katona József Könyvtár és könyvtárosai játékokkal készültek.
1. 6 betűs szavakat 2x3 betűsre vágtak szét, ezeket kellett összepárosítani (általában nem szótaghatáron vágták szét)
2. betűrendbe rendezett szótagok, majd ezekből felváltva lehetett letakarni az egyes szótagokat, értelmes szavak kirakva. Az nyer, akinek több korongja van a táblán, hosszabb szavakat talált. Tematikus lapok voltak: településnevek, hangszerek, sportágak, férfi keresztnevek)
3. saját fejlesztésű európai uniós kártyajáték EU-s kvízkérdésekkel
3. A könyvtári játékoknál nem csak mi voltunk az egyetlen könyvtárosok, de a másik asztalnál ülő kollégáknak csak a hátát láttuk.
4. Könyvszaglászás
   Itt az illata alapján lehetett megtippelni, mennyi idős az adott könyv. Amíg a vállalkozó kedvűek szagolgattak, a biblioterápiáról is beszélgettek - többek között Emőd Terézzel, a PIM könyvtárosával.
5. személyes, könyvtáros ismerősök

Összességében jó volt, de több kérdés is maradt bennem:

• vajon miért a kecskeméti és nem a sok budapesti könyvtár egyike vett részt a budapesti rendezvényen?
• és egyáltalán a könyvtárak alig képviselték magukat a rendezvényen. Hol voltak?

Könyvtár éjjel-nappal

1999-ben a Gödöllői Városi Könyvtár (akkoriban még így hívták), a régi, földszintes épületében ilyen címmel rendezett könyvtári éjszakáját.

• a folyóiratolvasóban szamovárból jött a forró víz a teához, mellette sütemények, kekszek és szendvicsek
• a kutatóteremben Hogyan csábítsuk el a könyvtáros kisasszonyt? című novella felolvasása a férfi könyvtárostól, majd könyvtárosok olvastak fel kedvenc műveikből
• a titkos átjárón megközelíthető gyerekkönyvtárban filmvetítés (A nagy Lebowskyra emlékszem)
• a kutatóteremben néha leültem Jane Austen: A klastrom titka című könyvével (a sárga szövetborítós, régi Európás kiadás volt, amit akkor kezdtem el, de végig végül nem olvastam)
• minden résztvevő kapott egy agyagmedált a rendezvényről, rajta egy fél nap és egy fél hold, a Könyvtár éjjel-nappal felirat és a dátum
• mindenhol mécsesek
• hajnalig jó hangulat

Kb. ennyire emlékszem, meg arra, hogy tényleg reggelig tartott, mert nem kellett sötétben hazabandukolnom.
Valamikor később, az új épületben is volt egyszer ilyen éjszaka, de az csak 11-ig, éjfélig tartott, kevésbé maradt meg bennem, csak a könyvtárosok felolvasásaira emlékszem, de csak arra, hogy olvastak, a mire már nem. Mégiscsak az első volt az igazi. Nem akkor döntöttem el, hogy könyvtáros leszek, de egy nagyon kellemes élmény volt a könyvtárról és a könyvtárakról.
Mostanában pedig egyre többször jut eszembe az az 1999-es éjszaka. Most, hogy a könyvtárak is szeretnének saját "Múzeumok Éjszakáját". Ami eddig is volt, de most nagyot és országosat. Az iskolai könyvtárak éjszakája már szerveződik.
Én pedig eldöntöttem, hogy megkeresem azt az agyagmedált.
(Meg a gyerekkönyvtár aranyos sárga-barna rajzos ismertetőjét.)

Érted is, amit olvasol?

A teljes féléven keresztül futó könyvtárhasználat kurzusokban a közös katalógusokat, elektronikus könyvtárakat bemutató alkalmon nem én [a tanár] mutatom be az adott oldalt és a benne való keresést, hanem a hallgatók kapnak kb. 15 percet, ami alatt megismerhetik, rájöhetnek a működésére, tartalmára, majd ezután ismertetik a projektoros gépnél a többiekkel. A feladat elvileg nem teljesen ismeretlen számukra, mert az előző órán bemutattam már a könyvtár saját honlapját és katalógusát, valamint a hallgatók a feldolgozást segítendő kérdéseket, szempontokat is kapnak a 15 perc elején. Jellemző, hogy az ismertetésnél nem a saját szavaikkal, fogalmaznak hanem felolvassák az oldalon található, az adatbázist, katalógust ismertető szöveget.
Az egyik hallgató épp a Digitális Irodalmi Akadémiát, a DIÁ-t mutatta be társainak:
 - Az oldal az alábbi írók életművét tartalmazza – mutatja a DIA kezdőlapján az írók felsorolását.
 - Megtaláljuk-e az oldalon Szabó Magda összes regényét? – kérdezek vissza.
 - Hát, ö, nem – válaszol a hallgató gondolkodás után.
Mi van? Az előbb mondta, hogy életműveket tartalmaz. Ő mondta, nem én, volt ideje egy kicsit keresni az oldalon, megismerni és eldönteni, hogy mit is mond róla, meg amúgy érettségizett, voltak magyar órái is, tudnia kellene, hogy mi az az életmű… Na mindegy, végül megbeszéltük, tisztáztuk az életmű fogalmát, a hallgató javította válaszát.
Ez volt az az esemény, amely egy korábbi egyetemi emléket eszembe juttatott.
Vizsgaidőszak, vizsga utáni beszélgetés az egyik évfolyamtárssal:
 - Jogszociológiai aspektusból a jog ontológiailag imperatív-attributív emóció - mondta ő. [A pontos mondatra nem emlékszem, így szabadon behelyettesíthető egy elég hosszú, sok szakkifejezést tartalmazó mondattal.]
 - Te ezt érted? - kérdeztem vissza.
 - Nem, de már több tárgyból is megkaptam az 5-t erre a mondatra - felelte teljesen nyugodtan.
 - Ó... - döbbentem meg.
Szóval, nem kell érteni, nem kell alkalmazni, elég, ha vissza tudja mondani ugyanazt, ez elég az ötöshöz, a sikeres vizsgához, a jó teljesítményhez, szóval az előrehaladáshoz...
És mi van azzal, hogy érteni is kellene, alkalmazni, beépíteni a meglévő információk közé?
A könyvtárhasználat kurzusok során törekszem az alkalmazásra, a gyakorlati használatra. A kialakult szokás szerint a hallgatók 2 ZH-t írnak a félév során: egy elméleti és egy gyakorlati ZH-t. Az elnevezés kissé megtévesztő, mert mindkettőben inkább az ismeretek alkalmazásán van a hangsúly, de az elméletiben még előfordulhatnak tisztán megtanulható kérdések, valamint a helyettesítő karakterek és logikai operátorok még keresőfelülettől függetlenül, önállóan jelennek meg. A gyakorlati ZH-ban már adott felületen kell keresni, megadott keresőkifejezésekkel és szűkítési szempontokkal. A válaszhoz pedig szükséges a találat értelmezése is. Tehát nem magolniuk kell, hanem keresniük kell a felületeken, használni az oldalt. Ez sokszor nehezebb is lehet. Meg is kaptam a félévi értékeléskor, hogy a 2., gyakorlati ZH nehezebb volt...

Fácsé

Furcsa dolog a Facebook. Nem lógok rajta sokat, úgy érzem rengeteg időmet elveszi.
Így aztán jól meglepődtem, amikor beléptem és egy rólam készült fényképet én akkor láttam először, 8 ismerősöm meg már lájkolta is...
A képet nem én töltöttem fel, így nem én raktam fel az információt, nem is rossz kép, mégis furcsa volt. Szabályozhatatlan.

Telefonszámcsere?

csingling
[ÁÁÁÁ mindig kikapcsolom, meg lenémítom a telefonom, ha órám van, csak ma rohantam, nem volt rá idő, erre pont most keresnek....]
kinyomom
5 perc
csingling
[ÁÁÁÁÁÁÁÁ, bbbrrrr nem véletlen nyomtam ki azt a telefont 5 perce!]
telefon kikapcs
óra vége, miután visszahívom az ismeretlen számot (mert a 2 telefont használó, de nálam csak 1 számmal elmentett ismerőssel találkozom kb. 1 óra múlva):
-  Igen, ... [én] vagyok.
- Jó napot kívánok, XY-tól [és itt elhangzik egy egyetemi ismerős neve, akivel 6 éve nem láttuk egymást és nem is beszéltünk] kaptam meg a telefonszámát, mert vele beszélgettünk a szőrfarkú durrcsókokról, és azt gondoltuk, hogy Önt is érdekelné a téma...

ÁÁÁÁÁÁ
Na ez az a pont, amikor azt gondolom, hogy telefonszámot kellene váltanom...

2003-ban vettem meg a mobiltelefonomat, mert már kezdtem cikinek érzeni, hogy nincsen, meg amúgy is két hét folyamatos nyaralásra indultam, kapcsolattartásra kellett, és jó indok is volt rá. A vizsgaidőszak végén, júliusi 4-ei délutánon, a szabadság napján sétáltam be, és lettem kevésbé szabad. A számomat csak ismerősöknek szoktam megadni, de amikor egy évek óta nem látott és beszéltünk ismerős adja meg a számomat telemarketingesnek, az már sok. Főleg, ahogy beszélgetés közben hangsúlyt váltott a tipikus biztos-önt-is-érdekli-nem-akarom-zavarni mézesmázos hangra...
Ebben az egészben van hálózat, ahogy próbál minél több embert felhívni, az ismerős ismerőseit is. Meg ahogy bár az ismerőssel élő kapcsolat nincsen, nem beszélünk, de a telefon mégis megőrzött valamit ebből.

Hivatkozás...

Kissé furcsa volt azzal szembesülni, hogy a héten, amikor 5 alkalommal hangsúlyoztam a hallgatóknak a hivatkozás, a pontos irodalomjegyzék, egyáltalán az irodalomjegyzék fontosságát, mellette pedig idézettségeket kerestem az MTMT-hez, akkor mekkora eltérések vannak az elmélet és a gyakorlat között. Szakcikkek, könyvek 10 linkkel, 5 tételes irodalomjegyzékkel, visszakövethetetlen adatokkal feltüntetett források...
Már a magyaros szakdolgozatomat szerettem volna egy alcímmel kiegészíteni: ..., avagy hivatkozunk, de minek. A 18. századi szerzőről nem sok szakirodalom létezik, de a három fő forrás is ellentmond egymásnak és saját magának is. A kedvencem egy kézirat volt, amire mint az ő munkájára hivatkoztak, de ha kézbe vettem az eredeti forrást, akkor kiderült, hogy három különböző helyről, három különböző szerző művéből másoltak össze részleteket, és ebből csak az egyik az övé. Pechjére az utolsó, így hihették azt, hogy az egész az övé... Pedig ez sem most volt.
Csak nehéz így könyvtárosnak lenni és hivatkozásokat keresni...

Menő vagy ciki?

Vajon menő vagy ciki, ha a Rukkolán egy kortárs költő párja happolta tőlem kortárs költő verseskötetét?

Vagy attól függ honnan is nézzük?

Akkor és most

Megtaláltam a 2005 tavaszi félévében hallgatott kurzusom, a Könyvtár-pedagógia jegyzeteit. Furcsa, abból a szempontból, hogy azt tartalmazza, amit most csinálok.
Akkor:

Most:

Moodle-ban tanultam, azaz érhettem el az anyagokat

Moodle-ban tanítok és érik el a hallgatók az anyagokat

óravázlatot készítettem közoktatásban, könyvtári szakórára

óravázlatokat készítek felsőoktatásban, könyvtárhasználati órákra

bevezetésként asszociációkat kértem a diákoktól előzetes tudásuk felmérésére

a hallgatóktól a félév elején kapott asszociációkat rendezem egybe és elemzem

instrukcióként kaptam, hogy elektronikus dokumentumra való hivatkozásnál tüntessem fel az url mellett a dokumentum címét, szerzőjét... is

instrukcióként adom, hogy a hallgatók hogy elektronikus dokumentumra való hivatkozásnál tüntessék fel az url mellett a dokumentum címét, szerzőjét... is

javították a bibliográfiámat

javítom a leadott bibliográfiákat

a NAT-ot olvastam a kompetenciák és a tudás miatt

a NAT 2012-t olvasom a kompetenciák és a tudás miatt

És mindez nem szakos, hanem "csak" tanárképzős óra volt. Az egyetlen, ami könyvtári szakmódszertannal foglalkozott.

Telefoncsere és digitális bennszülöttek

Régi telefonom van, és az is csak kölcsön. Ez a 3. készülék, amit használok. Az első kb. 3-4 évig bírta, de sajnos elromlott a kijelzője, aztán vettem egy modernebb, fényképezős, kinyithatós készüléket, ami az 1 éves garancia után pár hónappal elromlott. Ekkor kaptam a mostani kölcsöntelefonom (Nokia 3410). Nem tud fényképezni, néha hirtelen lemerül, de elég hangos rajta a beszéd, hangosan tud csörögni, tehát talán észreveszem a tömött buszon is. Próbáltam már venni másik telefont helyette, de telefont nem tudtak adni. Csak internetezésre, fényképezésre, zenehallgatásra alkalmas készüléket, ami mellesleg telefonálni is tud. Pedig én csak telefont szeretnék, amiről fel tudom hívni az embereket, tudok sms-t írni és felébreszt, ha beállítom. (Ami még hasznos lehet az a zseblámpa, hogy ne a kijelző fényével világítsak éjszaka.) Ennyi... Ilyen pedig nincs.
Valamint nem szeretném elkölteni egy havi fizetésem egy olyan készülékre, aminek számomra fontos funkcionalitását egy még működő készülék teljesíteni tudja. Valamint nem szeretném ugyanezt kb. évente, de inkább félévente megtenni azért, hogy menő kütyü legyen a táskámban...
Mikor megkérdezték, milyen funkciót szeretnék a készülékre és a telefonálást neveztem meg, furcsán néztek rám. Eddig funkcionalitásban az első telefonom volt a legjobb: por-,csepp- és ütésálló, szerkeszthető csengőhang, változatosan beállítható ébresztő és emlékeztetők (hetente, havonta, évente), nagy telefonkönyv és sms-tároló, egyre sűrűbben csipogó lenyomott ébresztő, valamint beépített világítótorony ;-)
Arról nem s beszélve, hogy kiöregedtem a díjcsomagomból, ami megfelelő, így még nem vettem újat, hanem a használom a régit, a kölcsönt.
Kb. ugyanúgy érzem magam, mint Tóth Krisztina írásának hőse:

IV.  (Választék)

– Jó napot kívánok.
– Jó napot, miben segíthetek?
– Hát… egy mobil internet-előfizetést szeretnék… meg talán a mobilelőfizetést is módosítanám…
– És milyen konstrukcióra gondolt?
– Nem is tudom…
– Jó, akkor nézzük a mobil-internetet. Milyen adatforgalommal dolgozik?
– Hát, nem tudom pontosan.
– Mégis. Havi 80 MB-nál több?
– Így most hirtelen nem tudnám megmondani…
– Jó, akkor vegyünk többet, mert az azért elég kevés, vegyünk mondjuk 5 GB-ot, az havi 5790 Ft, és akkor a benne foglalt forgalom az 8GB, ami 01. Ft-ra jön ki, de ha 15 GB-ot veszünk, akkor az már csak 14.990 Ft, ami olcsóbbra jön ki.
– De hát az drágább, nem?!
– Hogy mennyi, az tulajdonképpen attól függ, mennyi az adatforgalom egy hónapban. Az 50 MB nagyon kevés, és úgy drága a kilobyte, az, ami megéri, az 5 GB, mert itt már olcsóbb az extraforgalmazás. De mindegyik minőségi szolgáltatás, ezt állíthatom.
– És mi a különbség?
– Lényegében semmi, vagyis csak az adatforgalom.
– Értem.
– Akkor melyik legyen?
– Hát most konkrétan nem is tudom. Melyik az olcsóbb?
– Akkor elmondom újra, jó? Van egy másik csomagunk is, ebben benne van egy új készülék, és a készülékkel együtt az adatforgalmazás már olcsóbbra jön ki. Jelenleg milyen készüléket használ?
– Kicsi fehéret.
– Ha a mobiltelefonját akarja használni internetezésre, WAP-funkciót használ vagy e-mailhasználatra szánja, akkor a mobil internetes csomag is attól függ, hogy milyen a telefonja. Mert ha mondjuk csak e-mailre kell, akkor elég az egyszerűbb internetcsomag is, vagyis ha a telefont csak GSM-ben használja, de azért szerintem jobb, ha rendelkezik 3G alapú GPRS-funkcióval, mert az gyorsabb, és jó, ha van benne EDGE-funkció, mert a közvetlen elérést is biztosítja, vagyis a telefonja úgy alkalmas a WEB and Walk funkcióra is. A leggyorsabb mód a II. generációs HSPDA, amikor az internetcsomaggal, amit most megvesz, már böngészni is lehet.
– Asszem, nem értem.
– Jó, akkor elmondom újra. Ha nem a mobiltelefonján használja, akkor asztali gépre vagy laptopra kell, akkor is különböző internetelérési csomagok vannak. Akkor körülbelül hány MB-t forgalmaz egy hónapban? Mert ettől függ. Mindegyikben ingyenes a modem, amit könnyű csatlakoztatni, mert felállítja magát.
– Akkor egy olyat kérek. Ami felállítja magát. És az előfizetés? Akkor azon most lehet módosítani?
– Ott meg azt kell átgondolnia, hogy mi éri meg. Kivel beszél sokat? A telefonos díjcsomagok is különbözőek. Mert ha az olcsóbb alapdíjas csomagot választja, akkor a hálózaton kívüli hívások drágák, de a hálózaton belüliek olcsóbbak, a magasabb díjcsomagokban viszont az alapár lebeszélhető hálózaton belül.
– Értem…
– A kedvezményes napi időszakok is változnak, a drágább csomag olcsóbb. És a profilok is dinamikusan változnak. Akkor most melyik legyen?
– Így hirtelen nem tudom. Egyelőre talán maradnék az eredeti változatnál.
– Ahogy parancsolja. Jó napot.

Tóth Krisztina: Örkény-árnyjáték (részlet)

forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00016/00134/080408.htm

Variációk egy témára

Épp rendet tettem a faliújságomon, ahol mindenféle kicsi, de fontos információkat tartalmazó cédulák vannak. Így került kezembe egy korábbi feladathoz, hivatkozáskereséshez és publikációs lista ellenőrzéséhez kapcsolódó papír, ami konkrétan 7 alakban tartalmazza a szerző nevét. Ugyanis nőről van szó, aki felvette a férje nevét, így nem tudják a nemzetközi adatbázisok beazonosítani (példánkban legyen Nagyné Kiss Anna a szerző):

• NAGYNEKISS A
• KISS NA
• A. Nagy-Kiss
• Nagy-Kiss A
• A. Kiss-Nagy
• Nagyné, K. A.
• A. K. Nagy

És még szerencsésnek mondható, mert a keresztnevét sehol sem hitték a vezetéknevének, azzal kaphattunk volna újabb n+1 változatot.

Paradox

Eddig folyamatosan órát tartottam, aktualizáltam a feladatokat, tananyagokat, óravázlatokat, készültem az órákra, készítettem elő a szemléltető eszközöket, új feladatokat találtam ki és új típusú feladatokon agyaltam, folyamatosan ez járt a fejemben, új ötleteken gondolkoztam, ezen járt az agyam, így nem volt időm ezeket elemezni, elméleti háttérrel ellátni. Most nem tanítok, csak koordinálok, lenne időm az elméletre, de nincs rá motivációm, nem jár ezen az agyam...

Különös

A hallgatók a félév során többször megkeresnek e-mailben, telefonon, üzenetet írnak az e-learning felületen, vagy csak megjelennek a könyvtárban. Kérdeznek arról, ami számukra nem világos, érdeklődnek az eredmények, az óraidőpont, utolsó lehetőségek iránt - ezt megszoktam. Azonban mindig meglepődöm, amikor a telefonban nem a hallgató, hanem édesanyja hangját hallom, amikor nem saját maguk járnak el, hanem a szüleik. Néhány esetben ez a megbízott általi eljárás érhető volt, de a valószínűleg indokoltnál nagyobb számban szokott előfordulni. De miért? A felsőoktatás már biztosan az a közeg (lenne), ahol a diák önmaga jár el, a szülő elengedi, és ha érdeklődik is, csak a diáknál teszi, nem az oktatójánál... Vagy mégsem? Egyre többen halogatják a felnőttlétet? Ilyen szempontból is? Egyre kevésbé engedik el a szülők gyermekeiket?

Zórád Ernő

A Petőfi Irodalmi Múzeum is megemlékezett egy kiállítással a 2011-ben 100 éve született Zórád Ernő illusztrátorról, amire igazából csak véletlenül jutottunk el (a Nemzeti Múzeumban túl sokan voltak a koncerten, így nyugisabb helyet kerestünk), de jól jártunk :-)
A sok ismerős rajz, például az Olcsó könyvtár sorozat borítóján megjelentek, valamint a korabeli Budapestet megjelenítő képei mellett nekem legjobban az Irodalmi pantheon című sorozata tetszett. Ebben ismert magyar írókat és költőket jelenít meg pár jellegzetes szereplővel, az alkotó alakjával.
A 10 részes sorozatban szerepel Krúdy, Balassi, Karinthy, Arany János, Ady, Petőfi, Madách, Móricz, Jókai, Mikszáth. Csupa olyan szerző, aki az oktatásban is előkerül. Így feléledt bennem a mélyen élő magyartanár, és eszembe jutott, hogy ezek a képek tökéletesek lennének az adott szerző összefoglalásához vagy érettségi előtti ismétléshez. Ott  a szerző, ott vannak a főbb művek, amiket egy-egy jellegzetes motívum, szereplő alapján lehet felismerni. Akár dolgozatkérdés is lehetne, hogy mely művekből mi szerepel és mennyit ismer fel. De ezek csak az első ötletek, a képeket sokféleképpen lehetne az órákon használni, így a további ötleteket meghagyom a magyart tanítóknak. (Mind a 10 kép és Zórád Ernő egyéb munkái is megnézhetők a zorádernő.hu képgalériájában.)

Bár a PIM kiállítása már bezárt a Budára költözött Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban 2011. dec. 4-én nyílik a Zórád életművét bemutató kiállítás, ahol a megnyitó napján mindenféle egyéb programokkal is készülnek, részletek a link alatt.

Kézírás és gépírás

Az utóbbi időben többen és több helyen is elsiratták már a kézírást azon hírek hallatán, hogy már nem a folyóírást, hanem tízujjas gépelést tanítanak.
Igen, tudunk, megtanították és fontos is, de mikor is írunk mi kézzel? Kicsit végiggondoltam a saját szokásaimat is:
Ha már nem tanulok, és nem szorulok rá a jegyzetelésre, akkor max. a bevásárlólista és egy-két feljegyzés az, amit leírok. Hosszabb szövegeket már a számítógép billentyűzetén fogok bepötyögni. Lévén munkahely, megosztás, olvashatóság...

Kézírás egy átlagos napomon:
reggel:

• napi teendők összegyűjtése cédulára

napközben:

• telefonok, üzenetek rögzítése
• megbeszélésen, értekezleten jegyzetelés
• tervezések, amik még sokat változnak
• raktári kérőcédula

hazafelé, este:

• bevásárlólista
• esti teendők végiggondolása

folyamatosan, esetlegesen:

• eszembe ötlő kérdések leírása a vonaton/villamoson/
• képeslapok megírása (leginkább csak ajándékkísérőként)
• üzenetek, rajzok, emlékek...
  

Így végignézve a listát, látszik digitális bevándorlásom és a telefonom butasága, hiszen a kézzel írt jegyzeteim nagy része kiváltható lenne digitális eszközökkel is (telefonba írt emlékeztetők, jegyzetek...) Sokszor szenvedtem már azon, hogy jó lenne valami pici kis kütyü, ami könnyű, és formázatlan szövegek bevitelére alkalmas, így a vonatúton tett jegyzeteimet nem kellene utána begépelnem még külön.
De a lényeg: hosszabb szöveget nem írunk kézzel, nem írunk hagyományos levelet, vagy ha igen, annak már jelentése és jelentősége van
Ami viszont elgondolkoztató volt, hogy hosszabb szöveget írtam kézzel, de ugyanazt a technikát követtem, amit a szövegszerkesztő lehetővé tesz: nem egymás után írtam a szöveget és bekezdéseket, hanem bekezdéseket írtam nagyjából egymás után, amiket aztán félbehagytam, másikat kezdtem el, visszatértem az előzőre, kiegészítettem, csillagoztam, nyilaztam, változtattam a sorrenden stb.

Fiatal könyvtáros - reflekt

Kiírták az újabb pályázatot, le is járt a határideje, így folytatom a hagyományt, és én is megírom milyen volt az év fiatal könyvtárosának lenni 2010-2011-ben.
Röviden: furcsa
Hosszabban: tényleg furcsa.

Az Ádám által megírt cikkben előforduló javaslatok közül valami azóta megvalósult, pl. PDF-ben elérhetőek az eddigi nyertes dolgozatok, de azért gondolataim, javaslataim nekem is lennének a díjjal kapcsolatban:

• legyen vmi rövid ismertetés (5 perc, nem több), amiben elmondhatom mit is írtam és miért
• Baján megkérdezték, hogy mi történt a Debreceni Egyetemen az elmúlt egy év alatt, milyen az élet a vándorgyűlés után - én is kíváncsi lettem volna, hogy mi történt mondjuk a 2, 5, 10 évvel ezelőtti fiatal könyvtárossal (könyvtáros-e még, ugyanott dolgozik-e, merre haladt a témájában, egyáltalán folytatta-e...)
• mivel én voltam a 10., aki a díjat megkapta esetleg egy extra vándorgyűlési szekció/szakmai folyóiratszám/honlaprész, ahol az eddigi díjazottak elmondják/leírják, hogy mi történt velük, hol tartanak - idén még lehetne ezt, hiszen 2001-ben osztották ki az elsőt, az meg pont 10 éve volt
• de a lényeg nem az, hogy beszéljünk, hanem
• kicsit megismerhessük egymást
• így is építhessünk kapcsolatot
• látni lehetne, hogy hosszú távon mi is történik egy fiatallal a pályán
• a publikációs érdektelenséget én nem tapasztaltam, rögtön 2 ajánlatot is kaptam a megjelentetésre, hogy ebből miért nem látszik semmi, az hosszabb történet
• nehéz úgy bekapcsolódni a könyvtári vérkeringésbe, hogy
• nem Budapesten dolgozom
• heti 5 napból 4-en órám van...
• így nehezebb mindenféle könyvtáros eseményen/rendezvényen ott lenni
• olyanok közé kerülök be, akik 10-20-30-40 éve kb. havi rendszerességgel találkoznak kirándulásokon-konferenciákon-rendezvényeken és személyes dolgokról beszélgetnek
  
• nem kaptam konkrét értékelést a dolgozatomra
  (Igen, megnyertem, örülök is neki, köszönöm, de jó lenne tudni, hogy mi volt jó, min lehetne még javítani.)
• kellemes volt, ahogy a vándorgyűlésen többen ismeretlenül is rám mosolyogtak
• olyanok gratuláltak, akiknél nagyon meglepődtem, így sok ismerősömről derült ki, hogy vannak könyvtáros kapcsolatai
• nem tudom hányan pályáztunk, a többiek miről írtak, pedig érdekes lenne tudni, hogy mi foglalkoztatja a fiatalabb könyvtároskollégákat
• esetleg a fogadásra nem csak az adott év, hanem az előző (2) év fiatal könyvtárosát is meghívni - tapasztalatcserére, beszélgetésre, kapcsolatépítésre. Esetleg.

Nem voltam túl összeszedett, és kissé csapongtam, valamint én sem éltem eléggé ezzel a lehetőséggel. Mert az év fiatal könyvtárosa szerintem nem díj, vagy megtisztelő cím, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy az illető nevét megismerjék, bekerüljön a könyvtári keringésbe, megszólalhasson. Hamarosan átadom a stafétát, így kívánom hogy a következő évek fiataljainak sikerüljön ezzel jobban élni, vagy enélkül is elérni amit szeretne!

Miért késik a vonat?

Keddi vonatos élmény:

Hangosbemondó (nem gép) a Keletiben:
A ... és Kelebia felől érkező gyorsvonat a vonat külföldi késése miatt előreláthatólag 20-25 perc késéssel érkezik.

Hír a rádióban:
A Kunszentmiklós-Tass vasútvonalon , a Kelebia felől érkező vonatok a ... szerelvény meghibásodása miatt 20-25 perces késéssel közlekednek.

A közben eltelt idő kb. 1 óra...
Most akkor vajon melyik az igaz?

A Belgrád - Újvidék közti másfél órás vasútúton megéltünk már másfél órás késést, tehát tényleg késhet a vonat már külföldön is, de valahogy minden nemzetközi vonat emiatt késik, a helyiek meg műszaki hiba / forgalmi ok miatt. De kedvencem a szerelvényhiány miatt nem közlekedő vonat.