Kézírás és gépírás

Az utóbbi időben többen és több helyen is elsiratták már a kézírást azon hírek hallatán, hogy már nem a folyóírást, hanem tízujjas gépelést tanítanak.
Igen, tudunk, megtanították és fontos is, de mikor is írunk mi kézzel? Kicsit végiggondoltam a saját szokásaimat is:
Ha már nem tanulok, és nem szorulok rá a jegyzetelésre, akkor max. a bevásárlólista és egy-két feljegyzés az, amit leírok. Hosszabb szövegeket már a számítógép billentyűzetén fogok bepötyögni. Lévén munkahely, megosztás, olvashatóság...

Kézírás egy átlagos napomon:
reggel:

• napi teendők összegyűjtése cédulára

napközben:

• telefonok, üzenetek rögzítése
• megbeszélésen, értekezleten jegyzetelés
• tervezések, amik még sokat változnak
• raktári kérőcédula

hazafelé, este:

• bevásárlólista
• esti teendők végiggondolása

folyamatosan, esetlegesen:

• eszembe ötlő kérdések leírása a vonaton/villamoson/
• képeslapok megírása (leginkább csak ajándékkísérőként)
• üzenetek, rajzok, emlékek...
  

Így végignézve a listát, látszik digitális bevándorlásom és a telefonom butasága, hiszen a kézzel írt jegyzeteim nagy része kiváltható lenne digitális eszközökkel is (telefonba írt emlékeztetők, jegyzetek...) Sokszor szenvedtem már azon, hogy jó lenne valami pici kis kütyü, ami könnyű, és formázatlan szövegek bevitelére alkalmas, így a vonatúton tett jegyzeteimet nem kellene utána begépelnem még külön.
De a lényeg: hosszabb szöveget nem írunk kézzel, nem írunk hagyományos levelet, vagy ha igen, annak már jelentése és jelentősége van
Ami viszont elgondolkoztató volt, hogy hosszabb szöveget írtam kézzel, de ugyanazt a technikát követtem, amit a szövegszerkesztő lehetővé tesz: nem egymás után írtam a szöveget és bekezdéseket, hanem bekezdéseket írtam nagyjából egymás után, amiket aztán félbehagytam, másikat kezdtem el, visszatértem az előzőre, kiegészítettem, csillagoztam, nyilaztam, változtattam a sorrenden stb.