Felkészülés a korszerű használóképzésre - nyílt válasz Mikulás Gábornak

A Katalisten még 2014 elején érkezett egy levél, amelyben a Könyvtéri Intézet által szervezett Felkészülés a korszerű használóképzésre című képzésben arra kérdezett rá Mikulás Gábor, hogy mitől is korszerű a képzés, mit jelent a korszerű.

„kaphatnék néhány mondatos tájékoztatást, hogy melyek a korszerű használóképzés legfontosabb pontjai / jellemzői? Akár a képzés >>reklámjaként<<. :-)"

http://katalist-to-feed.blogspot.hu/2014/01/re-katalist-konyvtari-intezet-hirlevele_20.html 

Mivel érintett vagyok, és a napokban épp felkészültem, gondoltam válaszolok.
Legelőször a korszerű szó jelentésén gondolkoztam el.
Mitől lehet korszerű egy használóképzés?

1.) Korszerű eszközökkel valósul meg - MIVEL?

Az, hogy van benne számítógép, már nem korszerű, hanem természetes. És az oktatás során akkor is használok számítógépet, ha nem kézzel vagy írógéppel, hanem szövegszerkesztővel készítem el a dolgozatot, majd kinyomtatva odaadom. Számítógép van benne, tekinthető korszerűnek, mégsem biztos, hogy az lesz. Mellette lehetek még poroszos, csak-én-tudom-a-tutit tanár.
Ha a számítógépet beviszem az órára lehetek korszerűbb, de nem mindegy hogy csak nekem van, vagy a diákoknak is. Ha csak nekem van, és kivetítem a ppt-t (vagy akár Prezit) csak megkönnyítem a dolgomat, hiszen nem kell vinnem jegyzeteket, nem kell írnom a táblára, egyszer elkészítettem, többször felhasználhatom...
Ha a diákoknak is van gépe, és már őket is megmozgatom, feladatot adok nekik, lehetek korszerűbb, de nem biztos.
Ha a tananyagokat e-learning keretrendszerben teszem közzé, szintén gondolhatom, hogy hú, de korszerű, naprakész vagyok, de ez még egyáltalán nem biztos. Az e-learning lehetőséget ad a téren és időn kívüli tanulásra, lehet korszerű az ott végzett oktatás, de ez attól függ, hogyan teszem, mit használok. Az e-lerningben is meg lehet valósítani a hagyományos, információközlő, papír alapú oktatást, csak van benne gép és net.
Szóval az eszközöktől nem leszek korszerű.

2.) Korszerű módszerekkel valósul meg - HOGYAN?

Ez már sokkal meghatározóbb és fontosabb. Hogyan adom át az ismereteket?
Kiállok és öntöm az észt? Beszélek és beszélek, néha kérdezek, de arra 1 válasz van, és az is számonkérő? Beszélek, bevonok, kérdezek, elgondolkodtatok? Elgondolkoztatok, megbeszéljük? A feladatoknak csak 1 megoldása van, vagy több válasz is létezik? Csak 1 helyes módszer van, vagy a lényeg, hogy eljussanak? Építek az előzetes tudásra?
Ezen már sokkal több minden múlhat, itt lehetek korszerűbb, de ennek meg semmi köze az eszközökhöz és a gépekhez. Krétával, táblával, tollal és papírral is lehetek figyelemfelkeltő és érdekes, alkalmazhatok új módszereket, amelyeket korszerűnek tekintenek. És ugyanúgy Prezivel, Moodle-lal, szavazógéppel, Facebookal is lehetek hagyományos és unalmas.

 3.) Korszerű ismereteket ad át - MIT?

Az oktatás lényege a mit. Az pedig mindig az egyéntől függ, hogy számára mi a korszerű.
Ha éppen csak ismerkedik a számítógéppel, akkor a szövegszerkesztőben a középre igazítás is lehet az. Ha már gyakorlottabb, akkor ez számára rutin, de a stílusokat nem biztos, hogy használja. Ha meg profi, akkor ő fog tanítani engem.


A Könyvtári Intézet tanfolyamán - szerintem a Mivel és a Hogyan kérdése is előkerül. A Mit kimaradását az indokolja, hogy a résztvevők saját könyvtáraiban megvalósuló képzések úgyis eltérőek lesznek, azt a helyi igényekhez igazítják, nem lehet és nem is lenne szerencsés megmondani a mit, azaz a tutit.
Nekem leginkább a Mivel részben van szerepem. A Moodle keretrendszer nyújtotta lehetőségeket, főleg kommunikációs és oktatásszervezésre, tananyagszervezésre használt eszközöket mutatom meg. A tananyagkészítés alapelveit, a tananyagok közzétételét már ismerik, így ezek felhasználási lehetőségeit, felsőoktatási könyvtárban, szervezett képzések során szerzett tapasztalataimat próbálom megosztani és átadni. Mit, mire és hogyan tudtam eddig használni.
Hogy ez korszerű-e vagy sem, azt döntsék el az eszközöket felhasználók.

Humán szaladó

Elmaradt az óra, a hallgatóknak keresési feladatokat, gyakorlótesztet írtam ki. Az egyik feladatban a folyóirat nevét tévesen kaptam meg:

Humán szaladó

Sikerdokumentum

Van egy angol szótárunk. Ez nem lenne nagy szám, hiszen mégiscsak könyvtár vagyunk, az a minimum, hogy vannak szótáraink. De ez a szótár különleges és érdekes.


The Compact Oxford English Dictionary a címe, maga a kötet pedig egy hatalmas dobozból áll. A dobozban pedig benne van egy hatalmas, 2402 oldalas, 36 cm gerincméretű könyv, egy kis füzet és egy nagyító. Ugyanis hatalmas méretei ellenére a benne lévő szöveg mikroprint nyomtatással készült, azaz egy oldalára 9 oldal szövegét nyomtatták.
Ez a dokumentum szokott lenni a példa arra a nyomtatott, papír alapú dokumentumra, amelynek használatához közvetítőeszköz szükséges. Általában az órákon is sikere van, ám a legnagyobb lelkesedést talán most váltotta ki egy olvasóból.

Érted is, amit olvasol?

A teljes féléven keresztül futó könyvtárhasználat kurzusokban a közös katalógusokat, elektronikus könyvtárakat bemutató alkalmon nem én [a tanár] mutatom be az adott oldalt és a benne való keresést, hanem a hallgatók kapnak kb. 15 percet, ami alatt megismerhetik, rájöhetnek a működésére, tartalmára, majd ezután ismertetik a projektoros gépnél a többiekkel. A feladat elvileg nem teljesen ismeretlen számukra, mert az előző órán bemutattam már a könyvtár saját honlapját és katalógusát, valamint a hallgatók a feldolgozást segítendő kérdéseket, szempontokat is kapnak a 15 perc elején. Jellemző, hogy az ismertetésnél nem a saját szavaikkal, fogalmaznak hanem felolvassák az oldalon található, az adatbázist, katalógust ismertető szöveget.
Az egyik hallgató épp a Digitális Irodalmi Akadémiát, a DIÁ-t mutatta be társainak:
 - Az oldal az alábbi írók életművét tartalmazza – mutatja a DIA kezdőlapján az írók felsorolását.
 - Megtaláljuk-e az oldalon Szabó Magda összes regényét? – kérdezek vissza.
 - Hát, ö, nem – válaszol a hallgató gondolkodás után.
Mi van? Az előbb mondta, hogy életműveket tartalmaz. Ő mondta, nem én, volt ideje egy kicsit keresni az oldalon, megismerni és eldönteni, hogy mit is mond róla, meg amúgy érettségizett, voltak magyar órái is, tudnia kellene, hogy mi az az életmű… Na mindegy, végül megbeszéltük, tisztáztuk az életmű fogalmát, a hallgató javította válaszát.
Ez volt az az esemény, amely egy korábbi egyetemi emléket eszembe juttatott.
Vizsgaidőszak, vizsga utáni beszélgetés az egyik évfolyamtárssal:
 - Jogszociológiai aspektusból a jog ontológiailag imperatív-attributív emóció - mondta ő. [A pontos mondatra nem emlékszem, így szabadon behelyettesíthető egy elég hosszú, sok szakkifejezést tartalmazó mondattal.]
 - Te ezt érted? - kérdeztem vissza.
 - Nem, de már több tárgyból is megkaptam az 5-t erre a mondatra - felelte teljesen nyugodtan.
 - Ó... - döbbentem meg.
Szóval, nem kell érteni, nem kell alkalmazni, elég, ha vissza tudja mondani ugyanazt, ez elég az ötöshöz, a sikeres vizsgához, a jó teljesítményhez, szóval az előrehaladáshoz...
És mi van azzal, hogy érteni is kellene, alkalmazni, beépíteni a meglévő információk közé?
A könyvtárhasználat kurzusok során törekszem az alkalmazásra, a gyakorlati használatra. A kialakult szokás szerint a hallgatók 2 ZH-t írnak a félév során: egy elméleti és egy gyakorlati ZH-t. Az elnevezés kissé megtévesztő, mert mindkettőben inkább az ismeretek alkalmazásán van a hangsúly, de az elméletiben még előfordulhatnak tisztán megtanulható kérdések, valamint a helyettesítő karakterek és logikai operátorok még keresőfelülettől függetlenül, önállóan jelennek meg. A gyakorlati ZH-ban már adott felületen kell keresni, megadott keresőkifejezésekkel és szűkítési szempontokkal. A válaszhoz pedig szükséges a találat értelmezése is. Tehát nem magolniuk kell, hanem keresniük kell a felületeken, használni az oldalt. Ez sokszor nehezebb is lehet. Meg is kaptam a félévi értékeléskor, hogy a 2., gyakorlati ZH nehezebb volt...

Hová rejtettük?

Újabb félév kezdődött, a könyvtárhasználat kurzusok pedig bevezető, elméleti órákkal kezdődnek mindig. Mi is az a könyvtár? Mitől könyvtár a könyvtár? Milyen típusai lehetnek? Milyen volt régen és milyen lesz a jövőben egy könyvtár? Milyen dokumentumokat gyűjt? Milyen szolgáltatási vannak? Milyen jogai és kötelezettségei vannak a használóknak?

Körülbelül ezek az elméleti kérdések merülnek fel a félév elején, az első órán ezeket beszéljük át.
A könyvtárak különböző szempontú csoportosításai alapján pedig szóba kerül a méret is. A számok, adatok elmondása után (10.000 könyvtári egység alatt kicsi, 100.000 könyvtári egység fölött nagy, közte pedig közepes méretű a könyvtár) mindig szavazunk, hogy a mi könyvtárunk melyik csoportba tartozik. Tegnap 8 szavazat érkezett a kicsi, 8 a közepes és 0 a nagy könyvtárra. Pedig ez utóbbi volt a helyes válasz. Mikor a gyűjtemény méretét elmondtam az egyik diák kifakadt:
Akkor hová rejtettük őket?

Hivatkozás...

Kissé furcsa volt azzal szembesülni, hogy a héten, amikor 5 alkalommal hangsúlyoztam a hallgatóknak a hivatkozás, a pontos irodalomjegyzék, egyáltalán az irodalomjegyzék fontosságát, mellette pedig idézettségeket kerestem az MTMT-hez, akkor mekkora eltérések vannak az elmélet és a gyakorlat között. Szakcikkek, könyvek 10 linkkel, 5 tételes irodalomjegyzékkel, visszakövethetetlen adatokkal feltüntetett források...
Már a magyaros szakdolgozatomat szerettem volna egy alcímmel kiegészíteni: ..., avagy hivatkozunk, de minek. A 18. századi szerzőről nem sok szakirodalom létezik, de a három fő forrás is ellentmond egymásnak és saját magának is. A kedvencem egy kézirat volt, amire mint az ő munkájára hivatkoztak, de ha kézbe vettem az eredeti forrást, akkor kiderült, hogy három különböző helyről, három különböző szerző művéből másoltak össze részleteket, és ebből csak az egyik az övé. Pechjére az utolsó, így hihették azt, hogy az egész az övé... Pedig ez sem most volt.
Csak nehéz így könyvtárosnak lenni és hivatkozásokat keresni...

Mekkora az esélye

... annak, hogy amikor épp a legjobb barátnőm lánybúcsújának közepén elmegyünk a Holdudvarba, akkor három hallgatóval futok össze?
... annak, hogy amikor este sétálunk haza férjjel, a második szomszéd házból épp egy hallgató jöjjön ki?
Elég kicsi, pedig ezen a héten már mindkettő megtörtént. Talán ez is jelzi, hogy hamarosan újra kezdődik a félév, újra elindulnak a könyvtárhasználat órák.

Akkor és most

Megtaláltam a 2005 tavaszi félévében hallgatott kurzusom, a Könyvtár-pedagógia jegyzeteit. Furcsa, abból a szempontból, hogy azt tartalmazza, amit most csinálok.
Akkor:

Most:

Moodle-ban tanultam, azaz érhettem el az anyagokat

Moodle-ban tanítok és érik el a hallgatók az anyagokat

óravázlatot készítettem közoktatásban, könyvtári szakórára

óravázlatokat készítek felsőoktatásban, könyvtárhasználati órákra

bevezetésként asszociációkat kértem a diákoktól előzetes tudásuk felmérésére

a hallgatóktól a félév elején kapott asszociációkat rendezem egybe és elemzem

instrukcióként kaptam, hogy elektronikus dokumentumra való hivatkozásnál tüntessem fel az url mellett a dokumentum címét, szerzőjét... is

instrukcióként adom, hogy a hallgatók hogy elektronikus dokumentumra való hivatkozásnál tüntessék fel az url mellett a dokumentum címét, szerzőjét... is

javították a bibliográfiámat

javítom a leadott bibliográfiákat

a NAT-ot olvastam a kompetenciák és a tudás miatt

a NAT 2012-t olvasom a kompetenciák és a tudás miatt

És mindez nem szakos, hanem "csak" tanárképzős óra volt. Az egyetlen, ami könyvtári szakmódszertannal foglalkozott.

Paradox

Eddig folyamatosan órát tartottam, aktualizáltam a feladatokat, tananyagokat, óravázlatokat, készültem az órákra, készítettem elő a szemléltető eszközöket, új feladatokat találtam ki és új típusú feladatokon agyaltam, folyamatosan ez járt a fejemben, új ötleteken gondolkoztam, ezen járt az agyam, így nem volt időm ezeket elemezni, elméleti háttérrel ellátni. Most nem tanítok, csak koordinálok, lenne időm az elméletre, de nincs rá motivációm, nem jár ezen az agyam...

Különös

A hallgatók a félév során többször megkeresnek e-mailben, telefonon, üzenetet írnak az e-learning felületen, vagy csak megjelennek a könyvtárban. Kérdeznek arról, ami számukra nem világos, érdeklődnek az eredmények, az óraidőpont, utolsó lehetőségek iránt - ezt megszoktam. Azonban mindig meglepődöm, amikor a telefonban nem a hallgató, hanem édesanyja hangját hallom, amikor nem saját maguk járnak el, hanem a szüleik. Néhány esetben ez a megbízott általi eljárás érhető volt, de a valószínűleg indokoltnál nagyobb számban szokott előfordulni. De miért? A felsőoktatás már biztosan az a közeg (lenne), ahol a diák önmaga jár el, a szülő elengedi, és ha érdeklődik is, csak a diáknál teszi, nem az oktatójánál... Vagy mégsem? Egyre többen halogatják a felnőttlétet? Ilyen szempontból is? Egyre kevésbé engedik el a szülők gyermekeiket?

Nappali vs. levelező

A félév során két egymást követő héten is sikerült nagy létszámú csoportoknak könyvtárhasználatból előadást tartani. Mindkét csoporttal csak egyszer találkozom a félév során, de akkor 3-4 órát is együtt töltünk, mindkét csoport követelménye "csak" aláírás, mindkét csoportnak 0 kredites a tárgy, és mindkét csoport létszáma 50 és 100 fő között van. A különbség csupán a képzési forma: az egyik levelezős, a másik nappalis. Ebből az apró különbségből az óra folyamán azonban rengeteg eltérés adódott.
Mindkét csoport egy nagy, hosszú, de keskeny teremben volt. A nappalisok oda kezdtek leülni, ahol a levelezősök már véget értek, azaz a nappalisok a terem közepétől hátrafelé, míg a levelezősök a terem elejétől a közepéig töltötték fel a padokat.
A nappalisok sokszor egyedül ültek a 2-4 fős sorokban, míg a levelezősöknél alig volt, aki egyedül ült.
A levelezősök érdeklődtek, figyeltek, gondolkoztak, kérdeztek. Tehát nem csak ott voltak, hanem aktívan befogadtak is: gondolkoztak, összehasonlították eddigi tapasztalataikkal, pontosítást kértek, ahol szükség volt rá. És jegyzeteltek. A nappalisok csak hallgattak - jobb esetben, vagy reklamáltak, hogy ők csak 45 percet bírnak figyelni.
Úgy éreztem, hogy a nappalisok inkább szolgáltatást vettek igénybe, míg a levelezősök segítséget vártak.

Gondolkoztam, hogy mi lehet az eltérő viselkedésük oka.
A nappalisok többségének valószínűleg ez a fő, sok esetben pedig az egyetlen állása. Most kerültek ki a gimnáziumból, dolgozni nem nagyon dolgoztak, a szüleik segítik őket, egyetlen dolguk a tanulás. Míg a levelezősök munka mellett, saját zsebből, a szabadidejükben tanulnak. Mert érzik, hogy kell, hogy az ahol most vannak nem megfelelő, nem elég, nem modern, a tudásukban hiány van. És tudják, hogy mit akarnak. Ezzel talán magyarázható a figyelem és érdeklődés közötti különbség, de nem csak ebben, hanem társas kapcsolatokban is eléggé eltérő képet mutattak.
A nappalisok egyedül ültek a padokban, maximum 2-3 fő egymás közelében, míg a levelezősök egymás mellett ültek, nagyobb csoportokat alkotva. A nappalisok inkább tűntek magányos farkasoknak, pedig elvileg több időt vannak együtt, több lehetőségük lenne egymást megismerni, mégis a levelezősök ismerték egymást jobban, alkottak nagyobb csoportokat, szinte az egész csoport.

Eléggé általánosítóra sikerült ez a bejegyzés, hiszen a nappalisok között is lehet olyan, aki jegyzetelt, figyelt, és a levelezősök között is lehet, akit egyáltalán nem sikerült lekötnöm, de az összbenyomásom ez volt a két csoportról. Szigorúan csak szubjektív magánvélemény!

Rövid statisztika

Nem reprezentatív felmérés azon első éves, nappalis hallgatók köréből, akik ebben a félévben heti két órában vesznek majd részt könyvtárhasználat órákon, eddigi könyvtárhasználati képzéseikről és tanulmányaikról, szervezett könyvtárhasználati képzéseikről, valamint az informatika érettségizőkről.

csoportlétszám, összes fő / könyvtárhasználati képzésben részt vett eddig / informatikából érettségizett

21 / 0 / 2
19 / 0 / 4 
28 / 6 / 4
18 / ? / ?
24 / 8 / 3
15 / 5 / 1
15 / 4 / 3
13 / 1 / 4
14 / 2 / 2

Az egyik csoportban elfelejtettem felírni az adatokat, így ott csak kérdőjelek szerepelnek.
A könyvtárhasználati képzésben részt vevők közül említettek általános iskolai és középiskolai alkalmakat is, könyvtári szakórákat és könyvtári órákat is, azaz előfordult olyan, aki valamilyen szaktárgy keretében vett részt szervezett könyvtárhasználati képzésen, de valahol ez önállóan jelent meg.
Sajnos az esetek többségében ez nem volt összefüggésben az informatika érettségivel, tehát nem azok érettségiztek informatikából, akiknek volt könyvtárhasználat órájuk... Az informatika könyvtárra vonatkozó tételei a legtöbb esetben úgy jelentek meg, hogy a diákok kidolgozott tételeket kaptak, és így készültek fel a vizsgára.  Sajnos a pontos tételekre nem kérdeztem rá, így nem tudom mi lehetett az az 1-2 témakör, amit így megismerhettek, de pár hallgató említette a keresési technikát, könyvtári rendszert, OSZK-t, ETO-t.

Könyvtár - előtte és utána

Tanítás szempontjából a tavaszi félév kicsit könnyebb volt mint az őszi, helyette oktatáselméleti, mások által is érthető tematikakidolgozós kérdésekbe áshattam bele magam.
És folytattam a hagyományt. A félév elejét általában az előzetes tudás felmérésével kezdem. A hallgatók önbevallás útján elmondják, hogy volt-e már könyvtárhasználat órájuk, és mit is várnak tőle; valamint 5 szóra asszociálnak a könyvtárral kapcsolatban.
Idén asszociáltak a félév elején és a félév végén is. A különbség eléggé szembetűnő.
A félév elején:

A félév végén:

Ez még csak a nyers, a hallgatók által írt szó szerinti kifejezések halmaza. Így pl. a félév eleji listából a csönd és a csend 2 külön mezőt alkot, de még így is dobogós a csend.

A félév végi lista pedig egy kicsit a kurzus kritikája is, de láthatók benne a félév kiemelt témakörei és/vagy ami a leginkább meghatározó volt számukra. 

Részletesebb értékelés, a fogalmak egységesítése később jön még.

Web2 az oktatásban

A teljes féléves könyvtárhasználat kurzusokban külön alkalom a web2, könyvtár 2.0. Ekkor egy kicsit beszélgetünk internethasználati szokásaik változásáról, pár gondolatot a virtuális lábnyomról, könyves, könyvtári web2-es, közösségi oldalak kerülnek szóba, így a moly, a könyvtár.hu stb.

De arra még nem volt példa, hogy valaki facebookon kérdezze meg a félévi eredményét. EDDIG!

Flash és könyvtár.hu

Mit lehet tenni, ha könyvtárunk katalógusa a honlapról nem érhető el egy felugró ablak és rossz flash verzió miatt?
Keressük meg a könyvtár.hu-n!

Ugyanis fejből nem tudom a katalógus közvetlen elérését, csak az útvonalat, a honlaphoz pedig nem fértem hozzá, mert a felugró ablakot nem tudtam becsukni, így maradt egy nagy kanyarral, a hátulról való közelítés: ugyanis a könyvtár.hu-n már lehet a könyvtár katalógusában a portálon is keresni, de megnyitható közvetlenül a katalógus is. Így meg tudtam tartani az órát, a hallgatók pedig meg tudták oldani a feladatot.
A közben eltelt idő borzalmait pedig hagyjuk...

Őszi szünet

Őszi szünet van! Csak 1 karon, de azon, amin tanítok!
Így a héten egy kicsit újra könyvtáros lehetek: szakozhatok, könyveket regisztrálhatok át, rendbe szedhetem a kurzusokat a Moodle-ben, bővíthetem a teszteket stb. Szóval egy kicsi lazaság, több idő.
És mehetek sütizni a férjemmel, ahol aztán összefuthatok a hallgatókkal ;-)

Konferenciahiány

Minden nap órám van, és általában a nap közepén, dél körül. Úgyhogy a Katalisten érkező hírekre, képzésekre, konferenciákra, rendezvényekre nem tudok elmenni. Csak szomorúan olvasom őket. Pedig hiányoznak. Nagyon. Érzem, hogy kellene valami, ami kicsit más mint a megszokott, mindennapi tevékenységek. Az OSZK-s web 2.0, K2-es konferenciasorozatára az első alkalomtól szeretnék eljutni – eddig nem sikerült. Az EBSCO képzést is kifejezetten sajnálom, hiszen az az oktatáshoz, órai feladatokhoz is nagyon hasznos lett volna. Remélem, azért lesz egy kis csend, és hirdetnek majd keddre is valamilyen rendezvényt, ami az egyetlen, általában óramentes napom!

Így csak azt érzem, hogy az órák leszívnak, és nem nagyon tudok hol feltöltődni szakmailag, ugyanazokat a köröket futom, nem tudom felülről és kívülről látni magamat, ezért sokkal nehezebb változtatnom a feladatokon.

A másik, hogy mióta tanítok, ha elmegyek egy adatbázis-bemutatóra vagy bármilyen rendezvényre, akkor a jegyzeteim között biztosan lesz néhány feladat, ami akkor és ott jutott eszembe: újabb elem az óravázlatokhoz, újabb kérdés a tesztekhez, egy témára való keresés stb. Ez is hiányzik most. A folyamatosan zajló órák közül nehéz kitekinteni.

Amire nincs módszertan

A félévben kb. 800 hallgatóval találkozom, legalább egyszer. Van, hogy 9, van, hogy 25, van hogy 80 és van hogy 200 embernek kell órát tartanom. Van, hogy könyvtárban, van, hogy számítógépteremben és van, hogy előadóban, ahol csak nekem van netem... Hiába ugyanaz az anyag, mások a súlyok, más a módszertan... És hogyan lehet 200 főnek könyvtárhasználatot tanítani? Vagy bármit?
Van erre bármilyen módszertan?
Erről az jut eszembe, mikor pedagógia órán mondta a tanár, hogy milyen rossz a frontális módszer, és másra lenne szükség - miközben ültünk a 100 fős előadóban és frontálisan tanított. Nem találkoztunk mással. 90% frontális, 5% csoport- és egyéni munka, 5% mikor mi tartjuk az órát... Legalábbis kb. ez az egyetem és a középiskola átlaga. Az egyetemen imádták a szemináriumokat úgy "megtartani", hogy a félév elején kiosztottak témákat, a hallgatók előadták, és ennyi volt. Kevés olyan oktató volt, aki csak 10-20 perces kiselőadást kért, és utána ő tartott órát.
Szóval tapasztalat a másra nincs, 200 főnél meg nem tudom mit lehetne. Nagyjából frontális leszek. OK, van e-learning, adhatok nekik egyéni feladatokat. Itt választhatok a 200 javítása vagy az 50-100 legyártása mellett feladattípusonként. Nem tudom mi a jobb.
Majd pénteken kiderül, lesz rá 300 percem :-)

Egy átlagos hét

Kezd kialakulni a félév, a teljes féléven keresztül futó csoportokkal már első alkalommal találkoztam is. Nagyjából tudom, mikor és hol tartok órát és kiknek, milyen követelménnyel.
Ami fix: heti 6 x 90 perces önálló könyvtárhasználat nappalisoknak, ehhez jönnek még az egyszeri alkalmak, a levelezősök és a könyvtári szakórák, na meg persze a könyvtári munkák: tájékoztatás, szakozás, csonka rekordok, hivatkozások keresése. Úgyhogy nem unatkozom. És ha ez kevés lenne, beszámolót kell írnom a  feladataimról....

Kezdődik az új félév

Hideg lett.
Egyre többen szállunk le a vonatról.
Már több az olvasó, mint a könyvtáros.
Újra rendes nyitva tartással üzemelünk.
Hétfőnként megint 10-re kell járnom, és későn érek haza.
Kinyitott a büfé.
Tele van a folyosó.
A füvön is autók parkolnak.
Egyre gyakrabban csörögnek a telefonok.
Minden jel arra mutat, hogy kezdődik az új félév. Így lassan megtudom mikor, kiknek és hol kell majd ebben a félévben órát tartanom. De csak lassan, és sok utánajárással. Olyan semmilyen vagyok: a könyvtárosok között oktató, az oktatók között könyvtáros... Így egy csomó infót nehezebb beszereznem, nem egyértelmű. De már kezdem megszokni. Bár nem akarom...