Kissé furcsa volt azzal szembesülni, hogy a héten, amikor 5 alkalommal hangsúlyoztam a hallgatóknak a hivatkozás, a pontos irodalomjegyzék, egyáltalán az irodalomjegyzék fontosságát, mellette pedig idézettségeket kerestem az MTMT-hez, akkor mekkora eltérések vannak az elmélet és a gyakorlat között. Szakcikkek, könyvek 10 linkkel, 5 tételes irodalomjegyzékkel, visszakövethetetlen adatokkal feltüntetett források...
Már a magyaros szakdolgozatomat szerettem volna egy alcímmel kiegészíteni: ..., avagy hivatkozunk, de minek. A 18. századi szerzőről nem sok szakirodalom létezik, de a három fő forrás is ellentmond egymásnak és saját magának is. A kedvencem egy kézirat volt, amire mint az ő munkájára hivatkoztak, de ha kézbe vettem az eredeti forrást, akkor kiderült, hogy három különböző helyről, három különböző szerző művéből másoltak össze részleteket, és ebből csak az egyik az övé. Pechjére az utolsó, így hihették azt, hogy az egész az övé... Pedig ez sem most volt.
Csak nehéz így könyvtárosnak lenni és hivatkozásokat keresni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése