csingling
[ÁÁÁÁ mindig kikapcsolom, meg lenémítom a telefonom, ha órám van, csak ma rohantam, nem volt rá idő, erre pont most keresnek....]
kinyomom
5 perc
csingling
[ÁÁÁÁÁÁÁÁ, bbbrrrr nem véletlen nyomtam ki azt a telefont 5 perce!]
telefon kikapcs
óra vége, miután visszahívom az ismeretlen számot (mert a 2 telefont használó, de nálam csak 1 számmal elmentett ismerőssel találkozom kb. 1 óra múlva):
- Igen, ... [én] vagyok.
- Jó napot kívánok, XY-tól [és itt elhangzik egy egyetemi ismerős neve, akivel 6 éve nem láttuk egymást és nem is beszéltünk] kaptam meg a telefonszámát, mert vele beszélgettünk a szőrfarkú durrcsókokról, és azt gondoltuk, hogy Önt is érdekelné a téma...
ÁÁÁÁÁÁ
Na ez az a pont, amikor azt gondolom, hogy telefonszámot kellene váltanom...
2003-ban vettem meg a mobiltelefonomat, mert már kezdtem cikinek érzeni, hogy nincsen, meg amúgy is két hét folyamatos nyaralásra indultam, kapcsolattartásra kellett, és jó indok is volt rá. A vizsgaidőszak végén, júliusi 4-ei délutánon, a szabadság napján sétáltam be, és lettem kevésbé szabad. A számomat csak ismerősöknek szoktam megadni, de amikor egy évek óta nem látott és beszéltünk ismerős adja meg a számomat telemarketingesnek, az már sok. Főleg, ahogy beszélgetés közben hangsúlyt váltott a tipikus biztos-önt-is-érdekli-nem-akarom-zavarni mézesmázos hangra...
Ebben az egészben van hálózat, ahogy próbál minél több embert felhívni, az ismerős ismerőseit is. Meg ahogy bár az ismerőssel élő kapcsolat nincsen, nem beszélünk, de a telefon mégis megőrzött valamit ebből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése