4 éve

Szerdán volt 4 éve, hogy először bejöttem a munkahelyemre.
Ez a 4 év egy kis számvetésre késztetett. Több gondolat kavargott bennem ezzel kapcsolatban, ezekből néhány következik az alábbiakban.
Először egy kis pontosítás: nem pont 4 éve jöttem be először ide, de akkor kezdődött a munkaviszonyom. Péntek volt (rövid nap :-), és szinte egész nap papírokkal rohangáltam. Mivel előtte itt voltam 200 órás gyakorlaton, így a kollégákat, a helyet ismertem. Ez a gyakorlat a későbbiekben is hasznos volt, hiszen akkor mindenhol voltam, mindent ismertem egy picit.
Először nagyon nehezen viseltem a 8 óra folyamatos odafigyelést és koncentrálást. Teljesen elfárasztott. Valamint a biológiai órámat is át kellett alakítani kissé. Nagyon akkor, mikor férjhez mentem, és már nem gyalog 10 percre laktam a melótól.
Az elején furcsa volt az egyetemista lét után a korán kelés, az hogy nincs tavaszi, őszi és nyári szünet, nem oszthatom be magamnak az időmet, a szabadidőm du. 4-kor kezdődik, de másnap 8-kor újra jelenésem van. Programokat szinte csak péntekre szerveztünk, vagy max. 10-ig. És elkezdődött a reggel a delet, délben a 4 órát, hétfőn a pénteket várjuk időszak, amikor a napok egyrészt lassan, másrészt hihetetlen gyorsan telnek. De a legnehezebb mégis a 8 óra folyamatos figyelés volt. Előtte is volt, hogy egész nap óráim voltak, egész nap rohangáltam, késő este értem haza. De ez nem volt folyamatos: voltak közben szünetek (átrohanni egyik óráról a másikra), és nem kellett folyamatosan figyelni. Beülhettem úgy egy előadásra, hogy az agyamat csak annyira tartottam életben, hogy jegyzetelni tudjak, de amúgy nem kellett az új információkat akkor és ott megjegyeznem és befogadnom. Nem úgy a munkában: ismeretlen fogalmak, ismeretlen kifejezések, nevek, események stb.: egy leltározás végébe csöppentem bele.
Az életszervezés változásai mellett a ruhatáram is kissé átalakult. Mindig is szerettem a madzagok-lógnak-mindenhol típusú ruhákat, bő tölcsérujjakat. Ezek azonban a munkában már zavartak, így a madzagokat megkötöttem, levágtam, a nagyon bő tölcsérujjak helyett kevésbé bőket kerestem. Aztán mióta rendszeresebben tanítok, azóta még jobban figyelek arra, hogy mi van rajtam. És néha előfordul, hogy jelenésem van valahol, ki kell öltözni. Előtte is voltak vizsgázós szereléseim - de olyan bölcsészmódra. Kosztümöm sosem volt - még államvizsgán se (a magyaroson és a tanárin túl meleg volt hozzá, a könyvtárin meg túl hideg), de a munkával a blúzok is megjelentek a ruhatáramban, és az ünnepi pólók. Kosztümöm azóta sincs, de blézerem már igen, és néha érzem azt, hogy be kellene szerezni... De még keresem a megfelelőt.
Az azóta eltelt 4 évben sok minden megváltozott: saját szoba után, a 2. szobatársam van, a legidősebb fiatal kolléga lettem, címleírnom már alig kell, szakozni is egyre kevesebbet, helyette viszont vannak órák - egyre több, így tematikákat, feladatok gyártok, ismerkedem a Neptunnal, Moodle-lel, e-learninggel, e-portfólióval. És kíváncsian várom, mit hoz a jövő.