2010. október 13., szerda

Konnektivizmus és hálózatok továbbra is

Szombaton egy városnéző séta után még nem volt kedvünk hazamenni, így kikötöttünk az Új Színházban egy kortárs opera bemutatóján. A darab kezdete előtt 5 perccel megvettük a jegyet, átvettük a telefonunkat (tesztelhettük a mobil-írástudásunkat), majd beültünk az interaktív darab ősbemutatójára. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében színpadra állított kortárs opera, a Csodálatos mobilvilág librettójának inspirálója a konnektivista kurzusban megismert szerző Barabási-Albert László Behálózva című könyve volt. Kritika itt.
A darab elején egy Blackberry telefont kaptunk, amivel a darabot interaktívvá tették. A mobil-írástudás fejlesztésére a darab elején rövid használati útmutatót kaptunk (videók lejátszása, SMS-ek fogadása). A nyitányt a telefonra előre rátöltött videó elindításával pedig maga a nézőközönség "játszotta". Aztán az áriák szövegét sms-ben kaptuk meg a telefonra.
OK, poén volt, extra, meg minden, de sokkal jobban kihasználhatták volna a kezünkben lévő készüléket. Pl. meghatározott időben mindenki készítsen fényképet, amit küldjön el egy számra, aztán kivetítik a színpadra montázsként, vagy a telefonnal készített videókat feltöltik egy honlapra stb. Így inkább csak az Új Színházban nem létező, de az operákhoz szükséges feliratozást helyettesítették vele, azt pedig nem folyamatosan. Így a nézőkben lassan felhagyott a lelkesedés a telefonhasználattal kapcsolatban, egyre kevesebb helyről láttuk a tipikus kék fényt felvillanni.
Próbának jó volt, de jobban ki lehetett volna használni. Kár.
Ami viszont szimpatikus, az az előtérben kiállított mobiltörténeti kiállítás és az első (beépített világítótoronnyal rendelkező) telefon megkeresésének élménye volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése