2011. március 11., péntek

Könyvet, ha olvasok

2010 decemberében eléggé elfáradtam a munkahelyen, így esténként valami könnyedebbre vágytam a vonaton-villamoson. Így került kezembe a Dewey - A könyvtár macskája című kötet.
Ez a néhol kissé döcögősen megírt könyv egy amerikai közkönyvtár macskájának (és gazdájának, a könyvtár igazgatójának) mindennapjait írja le. Tehát szakma. De csak finoman. Néhány kósza gondolat, ami kiemelkedett a könyvből:
  • "Cleghorn Közkönyvtára, ott a szomszéd sarkon, valóban kölcsönöz süteményformákat látogatóinak. Legalább tucatnyi könyvtárat ismerek Iowában, amelynek kiterjedt süteményforma-gyűjteménye van. A formákat a falra akasztják. Ha különleges süteményt kívánsz sütni, például Micimackó-tortád a gyereked születésnapi zsúrjára, felkeresed a könyvtárat. Nos, ezek a könyvtárosok vérbeli közszolgák!" p. 140.
    Kíváncsi lennék arra a magyar könyvtárra, amelyik süteményformákat kölcsönöz...
  •  "A több száz parányi fiókból álló katalógusszekrényeket nyilvános árverésen adtuk el. Egyet én is megvásároltam. Az alagsorban tartom [..] A kártyaszekrényben foglal helyet a kézműves holmim." p. 153.
    Ez ismerős, a miénk az egyetlen szobában áll, tele a kreatív cuccaimmal. Katalóguscédulákkal együtt kaptuk meg, így _nagyon_ rossz érzés volt a több évtizedes munkával előállított tárgyszókatalógust alkotó több kiló katalóguscédulát pár óra alatt, néhány körrel a szelektív papírgyűjtőbe szállítani.
    Nagyon jól elférnek benne a hasznos haszontalanságok, nagyon szeretem! Sok kicsi fiók, amiben áttekinthetően lehet tárolni a mindenféle, leginkább kreatív apróságot. Van elég fiókja, hogy ne sajnáljak valamelyikbe csak kevés dolgot tenni, aztán ha mégis kinőtte még lehet bővíteni is.
  •  "És ha belépsz a könyvtárba, ma is polcokra és a polcokon könyvek sorára esik a pillantásod. Lehet, hogy a borítók tarkábbak, az illusztráció kifejezőbb, a tipográfia korszerűbb, de a könyvek általában ugyanolyanok, mint 1982-ben és 1962-ben és 1942-ben. És ez nem fog változni. A könyvek túlélték a televíziót, a rádiót, a hangosfilmet, a folyóiratokat, a napilapokat, a vásári komédiát és Shakespeare drámáit. Még a sötét középkort is túlélték, amikor jóformán senki sem tudott olvasni, és kézzel másolták a könyveket. És nem fogja őket megölni az internet sem.
    Ahogyan a könyvtárat sem. Lehet, hogy már nem vagyunk a közelmúlt megnyugtatóan csendes könyvraktára, de jobban szolgáljuk a közösséget mint valaha."
    p. 155.
    Mivel a macska elég sokáig élt (1988-2006) egy olyan korszakban, ahol megjelent és elterjedt a számítógép, így erről is van pár gondolat a könyben. A beléptetőkapu és az elektronikus katalógusból kinyerhető kölcsönzési adatok kapcsán pedig még a híres-hírhedt porosodó könyvek gondolata is előkerül.
  • "Az északnyugat-iowai kisvárosban vízbe esett kavics által keltett fodrozódás az emberek hálózata révén egyre nagyobb hullámban terjedt szét a világban." p. 186-187. 
    Egy kicsit a hálózatokról ebben a könyvben is, azaz hogyan lett híres egy eldugott kisváros közkönyvtárának macskája ott, ahol ez nem olyan ritkaság mint nálunk.
  • "Dewey
    (ejtsd: gyúi)"

    Ez egy kicsit fájt az első oldalon...
A könyv összességében aranyos, bár néha nagyon amerikai. Írkál a könyvtárakról és a könyvtárosokról is, így akár ismerősnek is odaadható, aki nem tudja mit csinálunk mi. Macskamániásoknak meg pláne!

Az Iowai Spencer közkönyvtárának oldala, amit Dewey tett híressé: http://www.spencerlibrary.com/index.shtml
És a külön Dewey aloldal: http://www.spencerlibrary.com/dewey.shtml

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése