A félév során két egymást követő héten is sikerült nagy létszámú csoportoknak könyvtárhasználatból előadást tartani. Mindkét csoporttal csak egyszer találkozom a félév során, de akkor 3-4 órát is együtt töltünk, mindkét csoport követelménye "csak" aláírás, mindkét csoportnak 0 kredites a tárgy, és mindkét csoport létszáma 50 és 100 fő között van. A különbség csupán a képzési forma: az egyik levelezős, a másik nappalis. Ebből az apró különbségből az óra folyamán azonban rengeteg eltérés adódott.
Mindkét csoport egy nagy, hosszú, de keskeny teremben volt. A nappalisok oda kezdtek leülni, ahol a levelezősök már véget értek, azaz a nappalisok a terem közepétől hátrafelé, míg a levelezősök a terem elejétől a közepéig töltötték fel a padokat.
A nappalisok sokszor egyedül ültek a 2-4 fős sorokban, míg a levelezősöknél alig volt, aki egyedül ült.
A levelezősök érdeklődtek, figyeltek, gondolkoztak, kérdeztek. Tehát nem csak ott voltak, hanem aktívan befogadtak is: gondolkoztak, összehasonlították eddigi tapasztalataikkal, pontosítást kértek, ahol szükség volt rá. És jegyzeteltek. A nappalisok csak hallgattak - jobb esetben, vagy reklamáltak, hogy ők csak 45 percet bírnak figyelni.
Úgy éreztem, hogy a nappalisok inkább szolgáltatást vettek igénybe, míg a levelezősök segítséget vártak.
Gondolkoztam, hogy mi lehet az eltérő viselkedésük oka.
A nappalisok többségének valószínűleg ez a fő, sok esetben pedig az egyetlen állása. Most kerültek ki a gimnáziumból, dolgozni nem nagyon dolgoztak, a szüleik segítik őket, egyetlen dolguk a tanulás. Míg a levelezősök munka mellett, saját zsebből, a szabadidejükben tanulnak. Mert érzik, hogy kell, hogy az ahol most vannak nem megfelelő, nem elég, nem modern, a tudásukban hiány van. És tudják, hogy mit akarnak. Ezzel talán magyarázható a figyelem és érdeklődés közötti különbség, de nem csak ebben, hanem társas kapcsolatokban is eléggé eltérő képet mutattak.
A nappalisok egyedül ültek a padokban, maximum 2-3 fő egymás közelében, míg a levelezősök egymás mellett ültek, nagyobb csoportokat alkotva. A nappalisok inkább tűntek magányos farkasoknak, pedig elvileg több időt vannak együtt, több lehetőségük lenne egymást megismerni, mégis a levelezősök ismerték egymást jobban, alkottak nagyobb csoportokat, szinte az egész csoport.
Eléggé általánosítóra sikerült ez a bejegyzés, hiszen a nappalisok között is lehet olyan, aki jegyzetelt, figyelt, és a levelezősök között is lehet, akit egyáltalán nem sikerült lekötnöm, de az összbenyomásom ez volt a két csoportról. Szigorúan csak szubjektív magánvélemény!
