A technika csodája és a magyar nyelv szépségei

Általános iskolában volt egy osztálytársam, aki jelenleg Los Angelesben él. Évvesztes volt, így a magyar oktatási rendszer 7. osztályából egy high school gólyája lett 1995. októberében.  A magyar nem az anyanyelve volt, de neki volt az egyik legjobb helyesírása és jól tudott fogalmazni is. Miután a tengerentúlra költözött leveleztünk, hagyományosan, papír alapon, ahol az 1 hét alatt megérkező üzenet jó időnek számított. Majd ők költöztek, velem zajlott az élet az új suliban, így a kapcsolat papíron megszakadt. Néha e-maileztünk, de csak hellyel-közzel. Aztán Facebookon megkerestem, ismerősök lettünk, egyik nap pedig a Gmailben cseteltünk. Itt az új lakóhelyeinket a Google Maps utcakép szolgáltatással mutattuk meg egymásnak, és rögtön láttuk, amit a másik írt.
A beszélgetés végén pedig az alábbi párbeszéd zajlott le köztünk:

És igen, 1995-ben még sehol nem volt az internet, azóta új fogalmak jelentek meg, átalakult az élet(ünk). Volt is rá majd' 20 év.