Az épületet a Komor Marcell - Jakab Dezső építészpáros tervezte, ám alig maradt meg az eredeti elemekből. A második világháborúban a tető sérült meg, míg 1956-ban az 1. és 3. emelet kapott belövést.
A bejárat mennyezetén tulipános díszítés, a főlépcsőház ablakai, 1-2 lakás ajtaja, valamint a padlócsempe (már ahol épp látszik, mert megkopott, összetöredezett a vékony betonréteg, amivel leöntötték) mutatja, hogy valaha ez az épület is díszesebb lehetett.
A bejárati csarnokban látható a megmaradt csengőtábla, amelyen a legkorábbi név az 1970-es évelből származik.
Az épület azonban a terveiben is különleges, hiszen a földszintre 1913-ban egy mozit terveztek, mi végül sosem valósult meg. Továbbá a fő- és cselédlépcső egymás mellett található, nem az épület két külön sarkában - bár a cselédlépcső keskenyebb és nyitottabb, de ott van közvetlen a másik, díszes lépcsőház mellett.
A hatodik emeleten egy műteremlakás található, amelynek lakója 2008-ig Vay Ilus színésznő volt. Az életét bemutató könyvben (Vay Ilus: Miközben bohóckodtam, Duna Palota és Kiadó, Budapest, 2006.), pedig az utolsó otthonának helyet adó ház is szerepet kapott.
A vezetést nem egy lakó, hanem a Budapest100 egyik lelkes önkéntese tartotta, aki kicsit beavatott a rendezvény kulisszatitkaiba is, azaz honnan tudják, melyek a 100 éves épületek.
Körülbelül ősszel beülnek a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba, ahol megtalálható a Magyar Építőművészet című folyóirat. Ebben a lapban megjelentek az engedélyt kapott helyrajzi számok. Ezeket kiírják, majd Budapest Főváros Levéltárában elkezdik a kutatást, ellenőrzik, hogy az engedélyt új épület, vagy hozzátoldás kapta, ki a tervező, milyenek az eredeti tervek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése