Konferencia – Éljen!

Nemrég panaszkodtam, hogy nem tudok eljárni szakmai rendezvényekre, de most voltam kettőn is!!! Egy OVID képzésen és az IQSYS Könyvtáros teadélutánján. Ez utóbbi jegyzetei következnek alább.

Könyvtáros teadélután - „Next Generation” Önképzőkör

2010. okt. 27. MTAK

Náray-Szabó Gábor, az MTA Könyvtárának főigazgatója rövid köszöntőjében azt említette, hogy tapasztalatai alapján a könyvtárak világában sokkalta gyorsabb a fejlődés, mint a kémia világában.

A megnyitó szavak után Horváth Zoltánné bevezetője következett, amiben említette, hogy ezen rendezvénysorozat, a Könyvtáros teadélután ötlete a bajai vándorgyűlésen merült fel, ahol nem maradt elég idő a vitára és a beszélgetésre. Egyben megköszönte az MTA Könyvtárának, hogy az első alakalomnak helyszínt biztosítanak. Következő gondolatában azt részletezte, hogy a könyvtárak kimentek a webre, ami többet jelent annál, hogy OPAC-jaik és honlapjaik elérhetők az interneten is. Hiszen az által, hogy kint vannak nem csak 24 órás szolgáltatást tudnak nyújtani, hanem újabb kompetenciák meglétére is szükség van a könyvtárosok részéről. Valamint a mostani, web 2-es, közösségi tudással olyan új információ és tudás birtokába juthat például egy helytörténeti gyűjtemény, az olvasók tudása által, amik hagyományos módon sosem kerültek volna elő. Végezetül pedig egy olyan, új generáció megjelenését említette, aminek legfőbb jellemzője a gyorsaság. Például egy hettél korábban volt az IQSymposium nevű rendezvényük, aminek 18 óra körül lett vége, és este 21-kor már teljes beszámolót olvashattak Habók Lilla blogján. Ez a tempó és gyorsaság ebben az új generációban teljesen természetes: például már a konferencia alatt is folyamatosan twitterbejegyzések és facebook üzenetek születtek.

Puskás Norbert Infokommunikációs trendek és irányok című első előadásában (, ami a bajai vándorgyűlésen az idő rövidsége miatt be nem fejezett előadása volt) jövőkutató cégek eredményeit ismertette, kiegészítve saját gondolataival, valamint a július óta eltelt idő újdonságaival.

Először a Gartner, a hatalmas USA-beli jövőkutató cég eredményeit ismerhettük meg. Míg 2010 februárjában a költségek csökkentése a legfontosabb feladat, addig 2013-ban ez már a prioritások végén szerepel csak, hiszen addigra már ezt a problémát megoldották, a költségeket tovább már nem lehet csökkenteni. 2013-ban az innovatív fejlesztések lesz a legfontosabb tényező a vállalatoknál. A CIO technológiai prioritások között, tehát ami az informatikai vezetők számára a legérdekesebb 2010-ben, azaz ami érdekli őket az a virtualizáció, a cloud computing 'felhő számítások' és a web2. Amik ezzel párhuzamosan pedig zuhannak az érdeklődési listán: adatelemzések, és vezetői információs rendszerek (VIR), ami 2-3 éve még a legérdekesebb témának számított. A CIO stratégiák között, azaz amit az informatikai vezetőknek csinálnia kell a gazdasági növekedést segítő tevékenységek szerepelnek első helyen. Ez arra utal, hogy az informatika már infrastrukturális elem, azaz az informatika teljesen természetes, és már nem az informatika határozza meg, hogy mit csinálhatok, hanem azt csinálja, amit én akarok. Ez a folyamat 5 éves távlatban is megfigyelhető: az informatika és az informatikai vezetők pozíciója a vállalatoknál kezd visszacsúszni. Az informatika teljesen természetessé válik, olyan lesz mint a technikát biztosító személyzet. A világ trendjei után magyarországi eredményekről esett szó. Magyarországon 2010-ben a legnépszerűbb téma az IT biztonság és az üzletmenet folytonossága – míg ez a világon csak a 9. prioritásként szerepel. Míg a világban 3. legérdekesebb web2, nálunk csak a 10. a listán. A helyzet azonban nem annyira elkeserítő, mint az ebből a felmérésből látszik, hiszen a magyar piacnak van egy olyan jellegzetessége, hogy lóugrásszerűen fejlődik. Ez annyit jelent, hogy bizonyos trendek mire eljutnának az USÁ-ból, Nyugat-Európán át Magyarországra, addigra már elindult egy újabba trend, és hozzánk már csak az fog eljutni, az előző fejlődési szakaszt kihagyja a magyar piac. Például a mobilinternettel kapcsolatban Nyugat-Európában először a kis sávszélesség terjedt el, ami Magyarországon teljesen kimaradt, rögtön a szélessáv terjedt el. A vállalatoknál az informatikai költségek csökkennek 2012–2013-ra azáltal, hogy közös szerverfarmről vásárolnak szerveridőt, nem saját szerver(ek) fenntartására költenek, valamint szabad szoftvereket használnak. Erre utal az is, hogy a telko (telekommunikációs) cégek, akik csak nagyon megbízható, bevált rendszereket használnak is haladnak az open source szoftverek felé.

Ezen a ponton az előadás interaktívvá vált, többen kérdeztek, elkezdődött egy beszélgetés a fejlesztésekkel kapcsoltban. Például a mobilegyenlegre terhelhető mozijeggyel kapcsoltban, vagy a mobilba telepített lakás- és autókulcsról, a biztonságól, a vezetékes és mobil hang- és adatforgalom tendenciáiról, a használók mobilizálódásáról, az asztali gépek (desktopok) kiszorulásáról, az okostelefonok terjedéséről, a használói igényekről, a vásárlói szokásokról (például van olyan magyarországi áruház, ahol hőkamerával figyelik a vásárlók mozgását, az orruk alapján a nézési irányukat), a teremben lévők mobiltelefonjainak számáról (kb. öten voltunk a 30-ból, akinél 2-nél kevesebb mobil volt), a telko adóról, aminek következményeként a cégek nem emelnek majd árat, de 1-2 évig nem is csökkentenek, ami a tendencia lenne, tehát a percdíjak, adatforgalom díja változatlan marad majd.

Az idő rövidsége miatt az előadás vége gyorsabb lett, mint az eleje, Az OCLC előrejelzései alapján a cloud lesz a legjellemzőbb, azaz az alkalmazások és adatok inkább az interneten, mint a helyi rendszerben kerülnek tárolásra. Így a katalogizálás webes kooperáció alapján, minőségi metaadatokkal valósul majd meg. 

[Folyt. köv.]

Konferenciahiány

Minden nap órám van, és általában a nap közepén, dél körül. Úgyhogy a Katalisten érkező hírekre, képzésekre, konferenciákra, rendezvényekre nem tudok elmenni. Csak szomorúan olvasom őket. Pedig hiányoznak. Nagyon. Érzem, hogy kellene valami, ami kicsit más mint a megszokott, mindennapi tevékenységek. Az OSZK-s web 2.0, K2-es konferenciasorozatára az első alkalomtól szeretnék eljutni – eddig nem sikerült. Az EBSCO képzést is kifejezetten sajnálom, hiszen az az oktatáshoz, órai feladatokhoz is nagyon hasznos lett volna. Remélem, azért lesz egy kis csend, és hirdetnek majd keddre is valamilyen rendezvényt, ami az egyetlen, általában óramentes napom!

Így csak azt érzem, hogy az órák leszívnak, és nem nagyon tudok hol feltöltődni szakmailag, ugyanazokat a köröket futom, nem tudom felülről és kívülről látni magamat, ezért sokkal nehezebb változtatnom a feladatokon.

A másik, hogy mióta tanítok, ha elmegyek egy adatbázis-bemutatóra vagy bármilyen rendezvényre, akkor a jegyzeteim között biztosan lesz néhány feladat, ami akkor és ott jutott eszembe: újabb elem az óravázlatokhoz, újabb kérdés a tesztekhez, egy témára való keresés stb. Ez is hiányzik most. A folyamatosan zajló órák közül nehéz kitekinteni.

Konnektivizmus és hálózatok továbbra is

Szombaton egy városnéző séta után még nem volt kedvünk hazamenni, így kikötöttünk az Új Színházban egy kortárs opera bemutatóján. A darab kezdete előtt 5 perccel megvettük a jegyet, átvettük a telefonunkat (tesztelhettük a mobil-írástudásunkat), majd beültünk az interaktív darab ősbemutatójára. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében színpadra állított kortárs opera, a Csodálatos mobilvilág librettójának inspirálója a konnektivista kurzusban megismert szerző Barabási-Albert László Behálózva című könyve volt. Kritika itt.
A darab elején egy Blackberry telefont kaptunk, amivel a darabot interaktívvá tették. A mobil-írástudás fejlesztésére a darab elején rövid használati útmutatót kaptunk (videók lejátszása, SMS-ek fogadása). A nyitányt a telefonra előre rátöltött videó elindításával pedig maga a nézőközönség "játszotta". Aztán az áriák szövegét sms-ben kaptuk meg a telefonra.
OK, poén volt, extra, meg minden, de sokkal jobban kihasználhatták volna a kezünkben lévő készüléket. Pl. meghatározott időben mindenki készítsen fényképet, amit küldjön el egy számra, aztán kivetítik a színpadra montázsként, vagy a telefonnal készített videókat feltöltik egy honlapra stb. Így inkább csak az Új Színházban nem létező, de az operákhoz szükséges feliratozást helyettesítették vele, azt pedig nem folyamatosan. Így a nézőkben lassan felhagyott a lelkesedés a telefonhasználattal kapcsolatban, egyre kevesebb helyről láttuk a tipikus kék fényt felvillanni.
Próbának jó volt, de jobban ki lehetett volna használni. Kár.
Ami viszont szimpatikus, az az előtérben kiállított mobiltörténeti kiállítás és az első (beépített világítótoronnyal rendelkező) telefon megkeresésének élménye volt.

Amire nincs módszertan

A félévben kb. 800 hallgatóval találkozom, legalább egyszer. Van, hogy 9, van, hogy 25, van hogy 80 és van hogy 200 embernek kell órát tartanom. Van, hogy könyvtárban, van, hogy számítógépteremben és van, hogy előadóban, ahol csak nekem van netem... Hiába ugyanaz az anyag, mások a súlyok, más a módszertan... És hogyan lehet 200 főnek könyvtárhasználatot tanítani? Vagy bármit?
Van erre bármilyen módszertan?
Erről az jut eszembe, mikor pedagógia órán mondta a tanár, hogy milyen rossz a frontális módszer, és másra lenne szükség - miközben ültünk a 100 fős előadóban és frontálisan tanított. Nem találkoztunk mással. 90% frontális, 5% csoport- és egyéni munka, 5% mikor mi tartjuk az órát... Legalábbis kb. ez az egyetem és a középiskola átlaga. Az egyetemen imádták a szemináriumokat úgy "megtartani", hogy a félév elején kiosztottak témákat, a hallgatók előadták, és ennyi volt. Kevés olyan oktató volt, aki csak 10-20 perces kiselőadást kért, és utána ő tartott órát.
Szóval tapasztalat a másra nincs, 200 főnél meg nem tudom mit lehetne. Nagyjából frontális leszek. OK, van e-learning, adhatok nekik egyéni feladatokat. Itt választhatok a 200 javítása vagy az 50-100 legyártása mellett feladattípusonként. Nem tudom mi a jobb.
Majd pénteken kiderül, lesz rá 300 percem :-)