Nappali vs. levelező

A félév során két egymást követő héten is sikerült nagy létszámú csoportoknak könyvtárhasználatból előadást tartani. Mindkét csoporttal csak egyszer találkozom a félév során, de akkor 3-4 órát is együtt töltünk, mindkét csoport követelménye "csak" aláírás, mindkét csoportnak 0 kredites a tárgy, és mindkét csoport létszáma 50 és 100 fő között van. A különbség csupán a képzési forma: az egyik levelezős, a másik nappalis. Ebből az apró különbségből az óra folyamán azonban rengeteg eltérés adódott.
Mindkét csoport egy nagy, hosszú, de keskeny teremben volt. A nappalisok oda kezdtek leülni, ahol a levelezősök már véget értek, azaz a nappalisok a terem közepétől hátrafelé, míg a levelezősök a terem elejétől a közepéig töltötték fel a padokat.
A nappalisok sokszor egyedül ültek a 2-4 fős sorokban, míg a levelezősöknél alig volt, aki egyedül ült.
A levelezősök érdeklődtek, figyeltek, gondolkoztak, kérdeztek. Tehát nem csak ott voltak, hanem aktívan befogadtak is: gondolkoztak, összehasonlították eddigi tapasztalataikkal, pontosítást kértek, ahol szükség volt rá. És jegyzeteltek. A nappalisok csak hallgattak - jobb esetben, vagy reklamáltak, hogy ők csak 45 percet bírnak figyelni.
Úgy éreztem, hogy a nappalisok inkább szolgáltatást vettek igénybe, míg a levelezősök segítséget vártak.

Gondolkoztam, hogy mi lehet az eltérő viselkedésük oka.
A nappalisok többségének valószínűleg ez a fő, sok esetben pedig az egyetlen állása. Most kerültek ki a gimnáziumból, dolgozni nem nagyon dolgoztak, a szüleik segítik őket, egyetlen dolguk a tanulás. Míg a levelezősök munka mellett, saját zsebből, a szabadidejükben tanulnak. Mert érzik, hogy kell, hogy az ahol most vannak nem megfelelő, nem elég, nem modern, a tudásukban hiány van. És tudják, hogy mit akarnak. Ezzel talán magyarázható a figyelem és érdeklődés közötti különbség, de nem csak ebben, hanem társas kapcsolatokban is eléggé eltérő képet mutattak.
A nappalisok egyedül ültek a padokban, maximum 2-3 fő egymás közelében, míg a levelezősök egymás mellett ültek, nagyobb csoportokat alkotva. A nappalisok inkább tűntek magányos farkasoknak, pedig elvileg több időt vannak együtt, több lehetőségük lenne egymást megismerni, mégis a levelezősök ismerték egymást jobban, alkottak nagyobb csoportokat, szinte az egész csoport.

Eléggé általánosítóra sikerült ez a bejegyzés, hiszen a nappalisok között is lehet olyan, aki jegyzetelt, figyelt, és a levelezősök között is lehet, akit egyáltalán nem sikerült lekötnöm, de az összbenyomásom ez volt a két csoportról. Szigorúan csak szubjektív magánvélemény!

Zórád Ernő

A Petőfi Irodalmi Múzeum is megemlékezett egy kiállítással a 2011-ben 100 éve született Zórád Ernő illusztrátorról, amire igazából csak véletlenül jutottunk el (a Nemzeti Múzeumban túl sokan voltak a koncerten, így nyugisabb helyet kerestünk), de jól jártunk :-)
A sok ismerős rajz, például az Olcsó könyvtár sorozat borítóján megjelentek, valamint a korabeli Budapestet megjelenítő képei mellett nekem legjobban az Irodalmi pantheon című sorozata tetszett. Ebben ismert magyar írókat és költőket jelenít meg pár jellegzetes szereplővel, az alkotó alakjával.
A 10 részes sorozatban szerepel Krúdy, Balassi, Karinthy, Arany János, Ady, Petőfi, Madách, Móricz, Jókai, Mikszáth. Csupa olyan szerző, aki az oktatásban is előkerül. Így feléledt bennem a mélyen élő magyartanár, és eszembe jutott, hogy ezek a képek tökéletesek lennének az adott szerző összefoglalásához vagy érettségi előtti ismétléshez. Ott  a szerző, ott vannak a főbb művek, amiket egy-egy jellegzetes motívum, szereplő alapján lehet felismerni. Akár dolgozatkérdés is lehetne, hogy mely művekből mi szerepel és mennyit ismer fel. De ezek csak az első ötletek, a képeket sokféleképpen lehetne az órákon használni, így a további ötleteket meghagyom a magyart tanítóknak. (Mind a 10 kép és Zórád Ernő egyéb munkái is megnézhetők a zorádernő.hu képgalériájában.)

Bár a PIM kiállítása már bezárt a Budára költözött Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban 2011. dec. 4-én nyílik a Zórád életművét bemutató kiállítás, ahol a megnyitó napján mindenféle egyéb programokkal is készülnek, részletek a link alatt.

A Kulturális Örökség Napjai, 2011 - Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógára már régóta  kíváncsisággal tekintettem, de bejutnom csak most sikerült.
A nyolcszög alaprajzú épületről a programfüzetben az alábbi ismertetős olvasható.

"A zsinagóga 1869 és 1872 között épült közadakozásból, tervezője az osztrák Otto Wagner, aki a bécsi szecesszió vezető alakja volt. Az épület a második világháború óta romos, 1959 óta nem használják vallási célokra, 1979-ben a teteje is beszakadt. 1980-ig laktak az épülethez csatlakozó bérlakásban, ekkor azonban ezt kiürítették, mert az épület életveszélyessé vált. Az 1980-as években az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat vásárolta meg a hitközségtől. Az 1990-es években állagmegőrző munkákat hajtottak végre rajta, a felújítást azonban nem fejezték be. Az Alba Regia 1992-ben csődbe ment. 1994-ben az épület az Állami Vagyonügynökség tulajdonába került. 2006-ban a Budapesti Zsidó Hitközség kapta vissza, azóta látogatható. Az épület ma is impozáns, belső tartozékai azonban hiányoznak.2007-ben kihirdették a felújításra kiírt pályázat eredményét. Az épületben kap majd helyet a tervek szerint a Kárpát-medencei Zsidó Néprajzi Múzeum" (http://www.oroksegnapok.hu/index.php?oldal=kereses&hol=budapest&pageno=9)

Jelenlegi állapotában még várat a felújítására, de így is gyönyörű. Beszéljenek a képek.

Kézírás és gépírás

Az utóbbi időben többen és több helyen is elsiratták már a kézírást azon hírek hallatán, hogy már nem a folyóírást, hanem tízujjas gépelést tanítanak.
Igen, tudunk, megtanították és fontos is, de mikor is írunk mi kézzel? Kicsit végiggondoltam a saját szokásaimat is:
Ha már nem tanulok, és nem szorulok rá a jegyzetelésre, akkor max. a bevásárlólista és egy-két feljegyzés az, amit leírok. Hosszabb szövegeket már a számítógép billentyűzetén fogok bepötyögni. Lévén munkahely, megosztás, olvashatóság...

Kézírás egy átlagos napomon:
reggel:

• napi teendők összegyűjtése cédulára

napközben:

• telefonok, üzenetek rögzítése
• megbeszélésen, értekezleten jegyzetelés
• tervezések, amik még sokat változnak
• raktári kérőcédula

hazafelé, este:

• bevásárlólista
• esti teendők végiggondolása

folyamatosan, esetlegesen:

• eszembe ötlő kérdések leírása a vonaton/villamoson/
• képeslapok megírása (leginkább csak ajándékkísérőként)
• üzenetek, rajzok, emlékek...
  

Így végignézve a listát, látszik digitális bevándorlásom és a telefonom butasága, hiszen a kézzel írt jegyzeteim nagy része kiváltható lenne digitális eszközökkel is (telefonba írt emlékeztetők, jegyzetek...) Sokszor szenvedtem már azon, hogy jó lenne valami pici kis kütyü, ami könnyű, és formázatlan szövegek bevitelére alkalmas, így a vonatúton tett jegyzeteimet nem kellene utána begépelnem még külön.
De a lényeg: hosszabb szöveget nem írunk kézzel, nem írunk hagyományos levelet, vagy ha igen, annak már jelentése és jelentősége van
Ami viszont elgondolkoztató volt, hogy hosszabb szöveget írtam kézzel, de ugyanazt a technikát követtem, amit a szövegszerkesztő lehetővé tesz: nem egymás után írtam a szöveget és bekezdéseket, hanem bekezdéseket írtam nagyjából egymás után, amiket aztán félbehagytam, másikat kezdtem el, visszatértem az előzőre, kiegészítettem, csillagoztam, nyilaztam, változtattam a sorrenden stb.

Olvasók a könyvtárban

Tegnap délután, ahogy az irodából mentem az olvasóterembe érdekes jelenetbe botlottam.
Két hallgató ült a régi könyves szekrények előtt, előttük az asztalon füzetek, jegyzetek, számológép, a lázas tanulás jelei, ők azonban a kezükben tartott okostelefonokkal foglalkoztak. Szóval, jól néztek ki nagyon ebben a közegben:

• mögöttük a múlt, a muzeális értékű könyvek
• előttük a papír, tanuláshoz még ezt használják
• kezükben a jövő, a kapcsolattartásra használt elektronikus világ.

Kulturális Örökség Napjai, 2011 - KSH Könyvtár

Az idei hétvégét a Központi Statisztikai Hivatal, a KSH Könyvtárban kezdtük.
A Mechwart ligetnél található épület alagsorában elhelyezkedő könyvtárban a hivatal és a könyvtár történetéről hallhattunk előadást, majd a könyvtári olvasótermek és egy raktár bejárása következett. Emellett a gyerekeknek is érdekes programokkal készültek (statisztikai totó és alkotás a régi katalóguscédulákból), valamint ingyenes kiadványokkal is magukkal vihettek az érdeklődők.
Az első statisztikai hivatal Fényes Elek vezetésével Országos Statisztikai Hivatal néven 1848-1849-ben működött, majd 1867-ben Keleti Károly vezetésével alakult meg. Kezdetben a hivatal és a könyvtár is Keleti Károly szobájában és saját könyveivel működött. Így szervezték meg az első népszámlálást 1871-ben, ami az első magyar közigazgatás által szervezett népszámlálás volt. A hivatal kezdetben a Kereskedelmi és Földművelésügyi Minisztérium egyik osztályaként működött, majd 1871-től önállóan, különböző minisztériumok alatt végezte tevékenységét. 1929-től a hivatal a miniszterelnökség alá tartozik, így például a vezetője államtitkári rangban van.
A KSH 1867. és 1871. között Keleti Károly lakásán működött, itt dolgozott a 4 munkatárs, majd 1871. után sok költözésre kényszerült: Pestről Budára, majd vissza Pestre. Ennek 1897-ben a statisztikai palota építése vetett véget. A Czigler Győző tervezte eklektikus stílusú épület eredetileg is a statisztikai hivatalnak épült, és alagsorába a könyvtárat tervezték, ami nagyobb területen, de jelenleg is itt működik.
A könyvtárnak 1897-től van kötelespéldányjoga, azaz a gyűjtőkörének megfelelő minden dokumentumból kapnak egy példányt. Egy időben, 1929. és 1949. között ez teljes kötelespéldányjogot jelentett, ekkor minden Magyarországon megjelenő dokumentumból kapott a KSH Könyvtára, ma már válogatott kötelespéldányjoguk van, azaz újra csak a válogatott dokumentumokat kapják meg, de így is nagy eséllyel megvannak náluk a keresett könyvek. Az állomány körülbelül 850 ezer kötet, amiből kb. 20 ezer az olvasótermekben található. E mellett a keresettebb statisztikai szakkönyvek a palotában található raktárakban, míg a legtöbb dokumentumuk a 3 szintes törökbálinti depóban található. Az éves gyarapodás kb. 16 ezer kötet. A könyvtár nyilvános könyvtár, tehát 14 éves kortól bárki beiratkozhat, a könyvtári dokumentumokat helyben használhatja, kölcsönözni azonban csak a hivatal dolgozói és a II. kerület lakói tudnak.
A könyvtárnak 3 olvasóterme és egy folyóirat-olvasója van a hivatal alagsorában. Az idegen nyelvű szakolvasóban a csere útján beszerzett, külföldi országok statisztikai évkönyvei találhatók, a magyar szakolvasóban a KSH és egyéb statisztikai kiadványok találhatók, míg a Bibó teremben a közgyűjteményi jellegű dokumentumokat helyeztek el. A könyvtár nem használja az ETO-t, hanem témakörönként csoportosítva találjuk a dokumentumokat a polcokon.
A 2010 szeptembere óta működő Bibó István termet egy korábbi raktárból alakították ki. A teremben kb. 9.000 dokumentumot helyeztek el, ami az általános érdeklődésre számot tarthat. A szabadpolcos olvasóteremben öregbetűs könyvek, szépirodalmi művek, szakácskönyvek, hobbi és gyerekkönyvek, valamint különféle magazinok találhatók. A könyvtár egésze akadálymentesített, így szövegnagyító készülék, szövegfelolvasó is található, valamint a teremben elhelyezett számítógépekhez kerekesszékkel is hozzá lehet férni. Az olvasótermet 2010-ben pályázat útján alakították ki, majd 2011-ben szintén pályázati forrásból történt meg az akadálymentesítés. A közgyűjteményi könyvtárakra jellemző terem Bibó Istvánról kapta a nevét, aki 1963-tól dolgozott a KSH Könyvtárban, a nemzetközi cserekapcsolatokkal foglalkozott.
Az olvasóteremben elhelyezett asztalok most nem egy hagyományos könyvtári olvasóteremre hasonlítottak, mivel a 2011 októberi népszámlálásra készülve itt alakították ki a népszámlálási zöld számot fogadók munkaállomásait.

Az olvasótermek után egy szabadpolcos és tömörraktárat nézhettünk meg, amit az épület belső udvarának lefedésével alakítottak ki. Korábban itt a lovarda volt, ezt egy érdekes fém szerkezettel fedték be. A raktárban statisztikai szakirodalmat helyeztek el, valamint itt található a könyvtár minikönyv-gyűjteménye is.


Az olvasótermek és a raktárak után a könyvtár főigazgatójának szobáját is megnézhettük, ahol még az eredeti, 1910-ből származó bútorzat látható, valamint egy, az 1900-as évek elejéről származó készülék, egy számológép elődje.
[fényképek holnap]

Rövid statisztika

Nem reprezentatív felmérés azon első éves, nappalis hallgatók köréből, akik ebben a félévben heti két órában vesznek majd részt könyvtárhasználat órákon, eddigi könyvtárhasználati képzéseikről és tanulmányaikról, szervezett könyvtárhasználati képzéseikről, valamint az informatika érettségizőkről.

csoportlétszám, összes fő / könyvtárhasználati képzésben részt vett eddig / informatikából érettségizett

21 / 0 / 2
19 / 0 / 4 
28 / 6 / 4
18 / ? / ?
24 / 8 / 3
15 / 5 / 1
15 / 4 / 3
13 / 1 / 4
14 / 2 / 2

Az egyik csoportban elfelejtettem felírni az adatokat, így ott csak kérdőjelek szerepelnek.
A könyvtárhasználati képzésben részt vevők közül említettek általános iskolai és középiskolai alkalmakat is, könyvtári szakórákat és könyvtári órákat is, azaz előfordult olyan, aki valamilyen szaktárgy keretében vett részt szervezett könyvtárhasználati képzésen, de valahol ez önállóan jelent meg.
Sajnos az esetek többségében ez nem volt összefüggésben az informatika érettségivel, tehát nem azok érettségiztek informatikából, akiknek volt könyvtárhasználat órájuk... Az informatika könyvtárra vonatkozó tételei a legtöbb esetben úgy jelentek meg, hogy a diákok kidolgozott tételeket kaptak, és így készültek fel a vizsgára.  Sajnos a pontos tételekre nem kérdeztem rá, így nem tudom mi lehetett az az 1-2 témakör, amit így megismerhettek, de pár hallgató említette a keresési technikát, könyvtári rendszert, OSZK-t, ETO-t.

Kastélyok - a '60-as évek végén

A hétvégén voltunk a Műcsarnok Filmes átjáró a múltba - a magyar némafilm kora Sztárok, fotók, plakátok, filmek című kiállításán. A plakátok és fényképfelvételek mellett filmeket is lehet nézni. A Balázs Béla Stúdió alkotásai között böngészve egy érdekes darabra bukkantunk:

Kastélyok lakói - dokumentumfilm (1966.)
A keszthelyi, a szécsényi, a gödöllői, a szigligeti és a hédervári kastélyok mai lakóinak portrévázlatai.

 A 26 perces dokumentumfilm a keszthelyi kastélymúzeumot, a szécsényi kastélyban élőket, a gödöllői kastélyban működő szociális otthont, a szigligeti alkotóházat valamint a hédervári kastélyban működő iskolát mutatja be. 1966-ban ugyanis ezek voltak benne.
Az előző félévben a gödöllői kastély a magyar EU elnökség egyik helyszíneként a figyelem középpontjába került, így külön érdekes a felújítás előtti felvételeket látni róla (20 ágyas hálóterem...). A teljes filmet csak a Műcsarnokban lehet megtekinteni, de a mindenhonnan látható, kiemelt 3 fényképen is látható a kastély.
A díszterem erkélye: http://www.bbsarchiv.hu/docs/bbs/hu/movies_docs/261.jpg
A film irodalomkedvelőknek is érdekes, hiszen közreműködik benne Somlyó György, Kassák Lajos, Hernádi Gyula és Weöres Sándor is.

Múzeumok munkaidőben

A nagy országbejáró tekerés után otthon is turistáskodtunk kicsit, így olyan múzeumokat kerestünk fel Budapesten, amik csak munkaidőben tartanak nyitva, így valószínűleg csak a turisták látják őket.
A sorban az első a hétfőn is nyitva tartó Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontja volt. A Szabadság téri épületben található kiállítás interaktív elemekkel gazdagított. Már a bejáratnál saját érmét verhetünk a Magyar Nemzeti Bank (régi) logójával - a szerkezet a Múzeumok Majálisáról ismerős lehet. A tárlók kiállításai a pénz kialakulása után a Magyarország területén valaha forgalomban volt fizetőeszközöket, a magyar bankrendszer történetét, valamint a bankjegyek biztonsági elemeit mutatják be, de külön részt kapott az euro is. A vetítőteremben egy-egy kiemelt témát filmen is megnézhetünk: az MNB épületéről, a hiperinflációról, az aranyvonatról. A terem közepén számítógépes állomások találhatók. Itt nyomtathatunk fabatkát a saját arcképünkkel, UV-lámpa alatt megvizsgálhatjuk bankjegyeinket, megtudhatjuk mennyi értékű aranynak felel meg a súlyunk. (Jelentem én aranyból 574 millió forintot érnék, valamint 7.138 db 200 Ft-os érme vagy 8.566 1 eurós érme vagy 15.297 db 5 Ft-os érme súlya egyezik az enyémmel.)
A kiállításon a gyakorlati tudnivalók (a pénzek biztonsági elemei, az eredeti bankjegyek ismertetőjegyei) kiemelten szerepelnek, valamint a nemzeti bank tevékenységei, és gazdasági témák. A kiállítás mellett érmebolt is működik, és a látogatóteremből juthatunk el az MNB Könyvtárába. Összességében egy jól összerakott érdekes, kétnyelvű kiállítást láthattunk, azonban a jelenleg érvényben lévő bankjegyeknél még a papír 200-as szerepelt...

Utána következett az OTP Pénzügytörténeti Gyűjteménye, amiről egy békéscsabai bankfiók szórólapjáról szereztünk tudomást. Ahhoz, hogy bejussunk, előre kellett telefonálni, majd érdeklődtek, hogy honnan tudunk a gyűjteményről, és örültek a vidéken felfedezett szórólapnak. De megtudtuk, hogy a gyűjteményt a szórólapok mellett az OTP honlapján (tényleg) és az ügyfeleknek szánt Bankó című újságban (jé, ilyen is van?!?) megjelentetett cikkekkel népszerűsítik.
Az MTA közelében található múzeum egy nagyobb és egy kisebb helyiségből áll. A nagyobb szoba közepén az időszaki kiállítást helyezték el, míg körben a tárlókban a bank múltjával kapcsolatos tárgyak találhatók. Az egyik sarokban pedig a több száz darabos perselygyűjtemény néhány darabját nézhetjük meg, ami mellett megjelenítették egy századfordulón élt bankár munkaszobáját is. A kisebb teremben az OTP megalakulása körüli időszak látható, 1950 körüli bankfiókkal és plakátokkal, reklámtárgyakkal és egy bankrablás nyomaival. A 2011 decemberéig látható időszaki kiállítás Fáy Andrásnak, és az általa alapított Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnek állít emléket Fáy születésének 225. évfordulója alkalmából.
A múzeum pontos címe: OTP Bank V. kerület, Vigyázó Ferenc u. 6., telefon 473-5617.

De ezzel még nem fejeztük be a bankok múzeumait, ugyanis már megvan a következő hely, ahová megyünk: OTP Bank Galéria

A szabadkígyósi Wenckheim kastély

A KTE XIII. Nyári Akadémiája keretében megnéztük Szabadkígyóson a Wenckheim kastélyt és parkot, aminek történetéről egy idegenvezetéssel is foglalkozó hölgy mesélt nekünk.
A német eredetű Wenckheim család beházasodás útján került Békés megyébe, majd annyira meggazdagodtak, hogy egész Békés megye az övék lett, Kétegyházát és Békésszentandrást kivéve.
Az 1800-as évek elején élő gróf Wenckheim József Antal jó gazdálkodó hírében állott, ménese olyan híres volt, hogy 1857-ben Ferenc József és neje magyarországi körútja során megnézte gyönyörű birtokát. Az ő nevéhez fűződik Újkígyós alapítása is, ahová 100 Szeged környéki dohánykertész-családot telepített. Ezzel a napóleoni háborúk idején a dohányzárlat okozta hiányt pótolta, valamint a dohányból meggazdagodott. A pénz mellett azonban nem volt örököse, így 67 évesen harmadszorra is megnősült: elvette a kulcsárnő 22 éves lányát. Az esküvőnek a rokonság azonban nem örült annyira, a gróf unokaöccse, például egy koporsót küldött, amiből a legendák szerint Jókai az Egy magyar nábob ötletét merítette.
A házasságból megszületett az örökös, Wenckheim Krisztina. A 4 évesen árván maradt lány első unokatestvéréhez, Wenckheim Rudolfhoz ment hozzá (aki a koporsóküldő fia). Ők építtették a Szabadkígyóson álló neoreneszánsz kastélyt, amely településen addig csak az uradalom majorsági épületei álltak. (Az eredeti Harruckern-Almássy-Wenckheim kastély Gyulán található, a vár mellett.)
Az Ybl Miklós tervezte kastély 4 épülete 4 év alatt (1875 - 1879) épült fel, de avatására 1882. júliusában kerülhetett sor, ugyanis 3 évig tartott a berendezése. A 12 bejárattal, 52 kétszárnyas ajtóval és 365 ablakkal rendelkező épület alatt teljes egészében pince van. A kandallók csak hangulati elemként szolgálnak, ugyanis a fűtést légbefúvással oldották meg, a pincében található fatüzelésű kazán és a falban futó porceláncsövek segítségével - mint a Parlamentben. A világítást gázlámpák biztosították, amihez az erdőben lévő lévő biogáz-üzem fejlesztette a gázt, mezőgazdasági hulladékból. A kastélyban volt könyvtárszoba is, aminek könyvszekrényeit olasz ácsok mocsári tölgyből készítették.
A család a földszinten lakott, a vendégszobák az emeleten voltak. 7 gyermekük született, akiknek zenetanára Erkel Adél volt (Erkel Ferenc felesége). A nyári időszakot töltötték a kastélyban, télen budapesti palotájukban éltek, ami most a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központja.
A kastélynak nem sok eredeti berendezése maradt meg, a második világháború alatt ugyanis gazdátlanul állt. 1945-ben egy országos hírű mezőgazdasági középiskolát költöztettek az épületbe, ami 66 éven át, 2011. június 14-ig működött a kastélyban. Ottjártunkkor épp kiköltözőfélben volt a Harruckern János Gimnázium, Szakképző Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskola Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Kollégium, Szabadkígyós, így még félig láthattuk a család- és iskolatörténeti kiállítást, a könyvtárszobában működő iskolai könyvtárat, a kastély ebédlőjében lévő tornaeszközöket. A családi kápolna után felmentünk a toronyba is, ahonnan be lehetett látni az egész környéket, majd a parkban sétáltunk.
A kastély még így, felújítás előtt is gyönyörű, a kertjében labirintusos sövények, mesterséges tó, forrás, olyan igazi zegzugos, kalandozós.
Fényképek a KTE albumában és az 1969-ben, az épületben forgatott Szeressétek Ódor Emíliát című filmben.

Biciklivel a vándorgyűlésre - és tovább is

És igen, sikerült! Eltekertünk Budapestről Pécsre! Így biztosan mi lettünk azok, akik a leglassabban érkeztek meg Pécsre, az MKE 43. vándorgyűlésére. Útközben láttunk néhány könyvtárat is: Ráckevén és Sárszentlőrincen csak kívülről, míg Illyés Gyula szülőházában és Lázár Ervin iskolájában, Felsőrácegresen belülről is, valamint Petőfi emlékméhest Borjádon.

Miután sikeresen megérkeztünk Pécsre, részt vettünk a vándorgyűlésen, kicsit megpihentünk, kipróbáltuk a koli mosókonyháját, majd tekertünk tovább, így jutottunk el Bajára, Szegedre és Gyulára is, hogy Békésszentandrás, Albertirsa érintésével újra a fővárosban kerekezzünk. Városnézésekkel, vándorgyűléssel összesen 2 hétig tekertünk, az elején hőségriadóban, aztán esőben.
A vándorgyűlésen nagyon jó volt látni egy iskolai könyvtárat, rengeteg saját rendezvénnyel, szakkörrel, a szakkörösök által szerkesztett iskolaújsággal. Mivel Pécsre már szerda délben megérkeztünk, idén végre jutott idő a könyvtárlátogatásokra is, a szekciókat azonban megint besűrítették egy délelőttbe, bár azért maradt délutánra is érdekes beszélgetés. A városból láthattunk volna kicsit többet is - inkább könyvtárat néztünk, vagy a biciklimet gyógyították, de már tervezzük a Győrbe tekerést!

Fiatal könyvtáros - reflekt

Kiírták az újabb pályázatot, le is járt a határideje, így folytatom a hagyományt, és én is megírom milyen volt az év fiatal könyvtárosának lenni 2010-2011-ben.
Röviden: furcsa
Hosszabban: tényleg furcsa.

Az Ádám által megírt cikkben előforduló javaslatok közül valami azóta megvalósult, pl. PDF-ben elérhetőek az eddigi nyertes dolgozatok, de azért gondolataim, javaslataim nekem is lennének a díjjal kapcsolatban:

• legyen vmi rövid ismertetés (5 perc, nem több), amiben elmondhatom mit is írtam és miért
• Baján megkérdezték, hogy mi történt a Debreceni Egyetemen az elmúlt egy év alatt, milyen az élet a vándorgyűlés után - én is kíváncsi lettem volna, hogy mi történt mondjuk a 2, 5, 10 évvel ezelőtti fiatal könyvtárossal (könyvtáros-e még, ugyanott dolgozik-e, merre haladt a témájában, egyáltalán folytatta-e...)
• mivel én voltam a 10., aki a díjat megkapta esetleg egy extra vándorgyűlési szekció/szakmai folyóiratszám/honlaprész, ahol az eddigi díjazottak elmondják/leírják, hogy mi történt velük, hol tartanak - idén még lehetne ezt, hiszen 2001-ben osztották ki az elsőt, az meg pont 10 éve volt
• de a lényeg nem az, hogy beszéljünk, hanem
• kicsit megismerhessük egymást
• így is építhessünk kapcsolatot
• látni lehetne, hogy hosszú távon mi is történik egy fiatallal a pályán
• a publikációs érdektelenséget én nem tapasztaltam, rögtön 2 ajánlatot is kaptam a megjelentetésre, hogy ebből miért nem látszik semmi, az hosszabb történet
• nehéz úgy bekapcsolódni a könyvtári vérkeringésbe, hogy
• nem Budapesten dolgozom
• heti 5 napból 4-en órám van...
• így nehezebb mindenféle könyvtáros eseményen/rendezvényen ott lenni
• olyanok közé kerülök be, akik 10-20-30-40 éve kb. havi rendszerességgel találkoznak kirándulásokon-konferenciákon-rendezvényeken és személyes dolgokról beszélgetnek
  
• nem kaptam konkrét értékelést a dolgozatomra
  (Igen, megnyertem, örülök is neki, köszönöm, de jó lenne tudni, hogy mi volt jó, min lehetne még javítani.)
• kellemes volt, ahogy a vándorgyűlésen többen ismeretlenül is rám mosolyogtak
• olyanok gratuláltak, akiknél nagyon meglepődtem, így sok ismerősömről derült ki, hogy vannak könyvtáros kapcsolatai
• nem tudom hányan pályáztunk, a többiek miről írtak, pedig érdekes lenne tudni, hogy mi foglalkoztatja a fiatalabb könyvtároskollégákat
• esetleg a fogadásra nem csak az adott év, hanem az előző (2) év fiatal könyvtárosát is meghívni - tapasztalatcserére, beszélgetésre, kapcsolatépítésre. Esetleg.

Nem voltam túl összeszedett, és kissé csapongtam, valamint én sem éltem eléggé ezzel a lehetőséggel. Mert az év fiatal könyvtárosa szerintem nem díj, vagy megtisztelő cím, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy az illető nevét megismerjék, bekerüljön a könyvtári keringésbe, megszólalhasson. Hamarosan átadom a stafétát, így kívánom hogy a következő évek fiataljainak sikerüljön ezzel jobban élni, vagy enélkül is elérni amit szeretne!

Könyvtár - előtte és utána

Tanítás szempontjából a tavaszi félév kicsit könnyebb volt mint az őszi, helyette oktatáselméleti, mások által is érthető tematikakidolgozós kérdésekbe áshattam bele magam.
És folytattam a hagyományt. A félév elejét általában az előzetes tudás felmérésével kezdem. A hallgatók önbevallás útján elmondják, hogy volt-e már könyvtárhasználat órájuk, és mit is várnak tőle; valamint 5 szóra asszociálnak a könyvtárral kapcsolatban.
Idén asszociáltak a félév elején és a félév végén is. A különbség eléggé szembetűnő.
A félév elején:

A félév végén:

Ez még csak a nyers, a hallgatók által írt szó szerinti kifejezések halmaza. Így pl. a félév eleji listából a csönd és a csend 2 külön mezőt alkot, de még így is dobogós a csend.

A félév végi lista pedig egy kicsit a kurzus kritikája is, de láthatók benne a félév kiemelt témakörei és/vagy ami a leginkább meghatározó volt számukra. 

Részletesebb értékelés, a fogalmak egységesítése később jön még.

TéT, de tényleg

TéT, azaz Tanulás életen áT
Angolra járok. Ez nem lenne nagy újdonság és esemény, és nem kerülne be a blogba, de mégis bekerül, mert

• a kerület által szervezett nyelvtanfolyamra járok, ami ingyenes ;-)
• így az összetétel eléggé vegyes: sokan vannak a nyugdíjasok, középkorúak is, így
• tényleg megvalósul az élethosszig tartó tanulás, a LLL, amire az andragógia szakos hallgatók miatt is érzékenyebb lettem, meg magamon is érzem a szükségességét
• eredetileg 50 fős csoportokat hirdettek,
• de a nyomtatott jelentkezési lapon 74 név szerepelt
• a tanfolyam kb. közepén ...+1 fő írta alá a jelenléti ívet
• mivel felnőtteket és tömegesen oktatnak, így módszertan szempontjából is érdekes a tanár munkáját figyelni
• a tanfolyam tematikája arra összpontosít, hogy magunkról tudjunk beszélni, így előfordulnak extra szavak is (pl. mérlegképes könyvelő)
• bár csak kezdő tanfolyamról van szó, az hogy hetente kétszer másfél órát ott ülök és angolozom, érezhetően jót tesz az eddigi tudásomnak,
• hiszen úgyis felelevenítésnek járok oda, mielőtt újra belekezdenék komolyabban az angolba
• a többség, akikkel beszélgettem - velem együtt - a magyar angolnyelv-tanítás áldozata: többször újrakezdés, sok tanár, nagy szünetek...
• már sokkal jobban értem azt a könnyített olvasmányt is, amit előtte pont azért hagytam abba, mert  a vonaton nem sokat értettem belőle, annak ellenére, hogy olyan nyelvtani szerkezetek és igeidők vannak benne amiről a tanfolyamon szó sem volt

Szóval angolra járni jó, és lesz haladó tanfolyam is!

Könyvet, ha olvasok

2010 decemberében eléggé elfáradtam a munkahelyen, így esténként valami könnyedebbre vágytam a vonaton-villamoson. Így került kezembe a Dewey - A könyvtár macskája című kötet.
Ez a néhol kissé döcögősen megírt könyv egy amerikai közkönyvtár macskájának (és gazdájának, a könyvtár igazgatójának) mindennapjait írja le. Tehát szakma. De csak finoman. Néhány kósza gondolat, ami kiemelkedett a könyvből:

• "Cleghorn Közkönyvtára, ott a szomszéd sarkon, valóban kölcsönöz süteményformákat látogatóinak. Legalább tucatnyi könyvtárat ismerek Iowában, amelynek kiterjedt süteményforma-gyűjteménye van. A formákat a falra akasztják. Ha különleges süteményt kívánsz sütni, például Micimackó-tortád a gyereked születésnapi zsúrjára, felkeresed a könyvtárat. Nos, ezek a könyvtárosok vérbeli közszolgák!" p. 140.
  Kíváncsi lennék arra a magyar könyvtárra, amelyik süteményformákat kölcsönöz...
•  "A több száz parányi fiókból álló katalógusszekrényeket nyilvános árverésen adtuk el. Egyet én is megvásároltam. Az alagsorban tartom [..] A kártyaszekrényben foglal helyet a kézműves holmim." p. 153.
  Ez ismerős, a miénk az egyetlen szobában áll, tele a kreatív cuccaimmal. Katalóguscédulákkal együtt kaptuk meg, így _nagyon_ rossz érzés volt a több évtizedes munkával előállított tárgyszókatalógust alkotó több kiló katalóguscédulát pár óra alatt, néhány körrel a szelektív papírgyűjtőbe szállítani.
  Nagyon jól elférnek benne a hasznos haszontalanságok, nagyon szeretem! Sok kicsi fiók, amiben áttekinthetően lehet tárolni a mindenféle, leginkább kreatív apróságot. Van elég fiókja, hogy ne sajnáljak valamelyikbe csak kevés dolgot tenni, aztán ha mégis kinőtte még lehet bővíteni is.
•  "És ha belépsz a könyvtárba, ma is polcokra és a polcokon könyvek sorára esik a pillantásod. Lehet, hogy a borítók tarkábbak, az illusztráció kifejezőbb, a tipográfia korszerűbb, de a könyvek általában ugyanolyanok, mint 1982-ben és 1962-ben és 1942-ben. És ez nem fog változni. A könyvek túlélték a televíziót, a rádiót, a hangosfilmet, a folyóiratokat, a napilapokat, a vásári komédiát és Shakespeare drámáit. Még a sötét középkort is túlélték, amikor jóformán senki sem tudott olvasni, és kézzel másolták a könyveket. És nem fogja őket megölni az internet sem.
  Ahogyan a könyvtárat sem. Lehet, hogy már nem vagyunk a közelmúlt megnyugtatóan csendes könyvraktára, de jobban szolgáljuk a közösséget mint valaha." p. 155.
  Mivel a macska elég sokáig élt (1988-2006) egy olyan korszakban, ahol megjelent és elterjedt a számítógép, így erről is van pár gondolat a könyben. A beléptetőkapu és az elektronikus katalógusból kinyerhető kölcsönzési adatok kapcsán pedig még a híres-hírhedt porosodó könyvek gondolata is előkerül.
• "Az északnyugat-iowai kisvárosban vízbe esett kavics által keltett fodrozódás az emberek hálózata révén egyre nagyobb hullámban terjedt szét a világban." p. 186-187. 
  Egy kicsit a hálózatokról ebben a könyvben is, azaz hogyan lett híres egy eldugott kisváros közkönyvtárának macskája ott, ahol ez nem olyan ritkaság mint nálunk.
• "Dewey
  (ejtsd: gyúi)"
  Ez egy kicsit fájt az első oldalon...
  

A könyv összességében aranyos, bár néha nagyon amerikai. Írkál a könyvtárakról és a könyvtárosokról is, így akár ismerősnek is odaadható, aki nem tudja mit csinálunk mi. Macskamániásoknak meg pláne!

Az Iowai Spencer közkönyvtárának oldala, amit Dewey tett híressé: http://www.spencerlibrary.com/index.shtml
És a külön Dewey aloldal: http://www.spencerlibrary.com/dewey.shtml

Miért késik a vonat?

Keddi vonatos élmény:

Hangosbemondó (nem gép) a Keletiben:
A ... és Kelebia felől érkező gyorsvonat a vonat külföldi késése miatt előreláthatólag 20-25 perc késéssel érkezik.

Hír a rádióban:
A Kunszentmiklós-Tass vasútvonalon , a Kelebia felől érkező vonatok a ... szerelvény meghibásodása miatt 20-25 perces késéssel közlekednek.

A közben eltelt idő kb. 1 óra...
Most akkor vajon melyik az igaz?

A Belgrád - Újvidék közti másfél órás vasútúton megéltünk már másfél órás késést, tehát tényleg késhet a vonat már külföldön is, de valahogy minden nemzetközi vonat emiatt késik, a helyiek meg műszaki hiba / forgalmi ok miatt. De kedvencem a szerelvényhiány miatt nem közlekedő vonat.

2 hivatásos

Mostanában 2 olyan munkáját végző személlyel is találkoztam, akik nem csak elvégezték a dolgukat és letudták, hanem ezt emberséggel és hivatással tudták megtenni.
1) szín: Bp. 13. kerületi zebra
hivatásos: buszsofőr

Alaphelyzet: rohanás a buszhoz, gyalog a zebrán, a 2 megálló eléggé közel van egymáshoz, a korábbi megállót a busz már elhagyta, a későbbihez még nem jut el, mert pirosat kap, mi átrohanunk előtte a zebrán, közben bőszen tekintgetünk a buszra, hogy épp elmegy, erről beszélgetünk is.
A tett: a buszajtó kinyitása a pirosnál, hogy rohanás nélkül felszállhassunk

2) szín: Csepel Pláza mozija
hivatásos: jegyellenőr

Alaphelyzet: jegyvétel, majd beszélgetés a kapott blokkról, ami 10 mozijegyként és a vásárolt pattogatott kukorica blokkjaként is funkcionál.
A tett: kiállás a mozi mellett, hogy az a szoftver, ami rányomtatná a papírdarabra a jegyet és a helyet, az egy filmforgalmazó cég kezében van és milliós ára van, valamint az emberek úgysem a kapott helyre ülnek.

Háttér: a mozi, bár plázában van, de art moziként működik; ha 10 fő felett vagyunk, akkor kedvezményes jegyet kapunk - ez utal a mozi forgalmára is.

Nem tudom, hogy ők mennyire pótolhatatlanok, de legyenek azok! Szeretik a munkájukat, élvezik amit csinálnak, szóval hivatásuk van, nem csak dolgoznak!

Konyak, rum, kevert

avagy múzeumok éjszakája minden hónapban - decemberben a retró (és az alkohol) jegyében.

Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény minden hónap 13-án Tíztől tízig címmel programokat szervez és este 10-ig tart nyitva, így még a dolgozók is eljuthatnak. Így tettünk mi is december 13-án, egy hétfői napon.
A hétfő mindkettőnknek hosszú napja (én 18-ig vagyok, azaz 19-re érek Bp-re; Férj 20-ig van), de még így is odaértünk a múzeumba. Kicsit késtünk, így a program elejéről lemaradtunk (Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató Emlékezés Luca asszonyra - A téli napforduló népszokásai című előadása), de a szervezők voltak olyan figyelmesek, hogy tudták, hogy mi késve jöttünk és már javában néztük a címadó, a 13. kerületi alkoholgyár történetét bemutató kiállítást, amikor odajöttek és megkínáltak egy 1972-es Rhapsodie brandyvel. Angyalföldön 1948 óta működött szeszgyár, az ARL, azaz az Angyalföldi Rum és Likőrgyár, majd 1961-től Magyar Likőripari Vállalat, majd 1971-től Budapesti Likőripari Vállalat néven. Ezen utóbbi terméke volt az 1972-ben gyártott 5 literes Rhapsodie brandy - amit az est tiszteletére felbontottak. A 38%-os ital 1700 Ft-ba került (összehasonlításul ekkoriban az alkalmazásban állók havi átlagkeresete 2450 Ft volt [forrás]).
A több múzeum együttműködésével megvalósult Konyak, rum, kevert - Kiállítás az angyalföldi Hazai Likőr-, Rum- és Szeszárugyárról című kiállítás 2011. febr. 13-ig látogatható. Részletesebb leírás a kiállításról. De nem csak ittunk, hanem láttunk könyv alakú butykost, paprikapálinkát is, valamint megtudtuk, hogy a Hazai a '30-as évek végére a Forgách u. - Lomb u. - Fáy u. -  Teve u. által határolt tömb felét foglalta el és a likőr régi neve rozsólis.
Az emeleten pedig a Coca Cola jellegzetes és kevésbé jellegzetes üvegeit nézhettük meg a Variációk egy témára; a Coca Cola változatos formavilága kiállítás keretében a retrókarácsonyfák és retrójátékok között, hiszen ekkor még nyitva volt a Karácsonyvárás a retró jegyében, ahol retró társasjátékokkal játszhattunk (Tengeri csata, rugósfoci...) retrószaloncukrot majszolva.

Összességében egy nagyon szimpatikus rendezvényen vehettünk részt, lelkes és figyelmes szervezőkkel. Szerintem januárban is megyünk, bár akkor időben oda is érünk.

A karácsonyi kiállítás jan. 6-ig, a másik kettő febr. 13-ig tart nyitva.